Seite 59 [59]
¢ Az UJ LiRAISAG +
értelmezést lehetővé tette: Maulpoix a számára kedves idézeteket refe¬
rencia nélkül jegyzi fel, s később tetszés szerint használja őket mottóként.
A mottó a magyar fordításban így folytatódik:
„Nem ämuldoznak azon, hogy amíg elsorolom mindezeket, egyet sem
látok közülük szememmel. Ámde: nem ejteném ki a nevüket, ha a sze¬
memmel látott hegyet, folyót, hullámot és csillagokat, a másoknak
elhitt létező óceánt nem szemlélném bent az emlékezetemben éppen
olyan széles és tágas valami gyanánt, mintha kívülről is valóban va¬
lamennyit megpillantanám. Pedig mikor igazán láttam őket a sze¬
memmel, egyet sem nyeltem el közülük. Nem is maguk a dolgok la¬
pulnak bennem, hanem csupán a képeik."""
Vagyis éppenséggel nem a modern énvesztés, hanem a figyelem befelé
fordulásának fontosságára hívja fel az ágostoni idézet a figyelmet. Ez
a végtelen táj lehet a tenger, de lehetne a végtelen síkság is, valamiféle
nyitott táj, mely befelé fordítja a tekintetet, vagy az emlékezet műkö¬
dése nyomán eleven képként él bennünk, akár Pilinszky János Arany¬
kori töredékében, melyre Jean-Michel Maulpoix a magyar nyelvű kiadás
ajánlásában utal:
, Öröm előzi, hirtelen öröm,
ama szemérmes, szép anarchia!
Nyitott a táj, zavartan is sima,
a szélsikálta torlaszos tetőkre,
a tenger kőre, háztetőre látni:
az alkonyati rengeteg ragyog.
Kimondhatatlan jól van, ami van.
Minden tetőről látni a napot.
Az össze-vissza zűrzavar kitárul,
75 Aurelius Augustinus: Vallomások, ford. Városi István, Budapest, Gondolat, 1982, 290.
Tatiosznál is előfordul ez a gondolatmenet (Boldogtalan boldogok): , Az emberek be¬
barangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig
ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét és a csillagok
semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni."
«57 «