Page 56 [56]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? poésie malgré tout, La poésie comme l'amour, Du lyrisme stb.). fräsaiban váltakozik és egymással dialogizál próza és vers. Gyakorta használja a , kritikai líraiság" kifejezést is vers és elmélet, vagy pontosabban személyes és személytelen összefonódására. Olyan líra ez, mely tisztában van önnön határaival; belső ellentmondásaival és feszültségeivel bírkózik. A kortárs lírai költészet elméleti írójaként definiálja is a líraiság többértelmű fogalmát: a líra a költészetet visszavezeti az énekhez, a melódiához, a mondattagoláshoz, a mondat sajátos ritmusához, hiszen nevét a hangszernek köszönheti, és Apollón, illetve Orpheusz alakjához kötődik. A görög eredetű lírikus (, lyrigue") jelző a francia nyelvben a 16. században jelenik meg, a líraiság vagy lirizmus („lyrisme”) neologizmus a 19. század elejétől használatos. A líraiság három elemet vegyít: a szubjektivitást, az éneket és az idealitást. Az újlírikusok, Jean-Pierre Lemaire, Guy Goffette, James Sacré, Hédi Kaddour és Jean-Michel Maulpoix az ötvenes években születettek és a nyolcvanas években kezdtek publikálni. Az idősebbek, Jacgues Réda, Pierre Oster vagy JeanClaude Renard segítik őket elsőként. Visszatérnek a képhez, a melódiához, a mondattagoláshoz, a mondat sajátos ritmusához. Örömüket lelik az érzelmek szubjektív kifejezésében. Szeretik a modernitás tipikus, mindennapi helyszíneit, a vasútállomásokat, a külvárost. Az 1992-ben megjelent Kékversek Jean-Michel Maulpoix legtöbb nyelvre lefordított, legtöbbet idézett verseskötete. A Linstinct de ciel (Égi ösztön) című 2000-ben publikált kötettel együtt zsebkönyv formátumban is megjelent 2005-ben a Gallimard kiadónál. Ezzel a két mű átlépte a szűk szakmaiság határát. Utóbbi cím Mallarméra utal, ahogy az egész kötet, a maga égkékjével (s nem a Kékversek tengerkékjével) Mallarmé azurjaval dialogizal. A Kékversek cime (Une histoire de bleu, szó szerinti fordításban: kék történet; a kék színről, vagy ahogy angol fordítása tükrözi: , A matter of blue") apropóját Rainer Maria Rilke Clara Rilkének írt 1907. október 8-i levele adja, mely a kötet egyik mottöja, franciäul igy hangzik: „On pourrait imaginer que guelguun écrivit une histoire du bleu." Magyarul — Báthori Csaba fordításában — hoszszabban is idézve ezt a levélrészt: s 54 ¢
