Oldal 49 [49]
OCR
+ YVES BONNEFOY ÉS A JELENLÉT KÔLTÉSZETE * mélyesen 1986-ban ismerkedtek meg. Yves Bonnefoy ebben a könyvében költészet és festészet kapcsolatáról elmélkedik, mely kapcsolat életművét a kezdetektől jellemezte. Nemcsak jellemezte, de aki hallotta őt festészetről, konkrét festményekről beszélni — emlékszem egy Grand Palais-ban tartott Poussinről szóló előadására, vagy amikor a Szépművészeti Múzeumban Goyát elemzett hármunknak: Jéréme és Livane Thélot-nak s nekem — maga is meggyőződhetett arról, hogy ő a szavaival festő volt, sőt, művészettörténész és festő együtt. Egy festő és egy költő utolsó közös alkotása a könyv, pontosabban kettejük művészeti találkozásának lenyomatait gyűjti össze. Nádas Péter Arbor mundi című írásában így szól Hollán festészetéről: A vonalkákból összerótt, szimbolikus fa, amit Matisse iskolás fának nevez, nem a fáról, hanem a növényi alakban való létezés statikai elvéről ad vázlatot. Olykor felismerhető a vázlaton a fenyő, a tölgy, az olaj vagy a füge, a statikai elven olykor átüt a fa egyedisége, de jobbára ez sem. Francia nyelvű jegyzeteiben Hollán azt a drámai bejelentést teszi a fákról, hogy nem láthatók. Larbre est invisible. A több ezer éves ősvázlatokon megjelenő fáknak nincs ugyan fajtájuk, nem valahol állnak, nincsenek egyedi tulajdonságaik, géniuszukon kívül nincs szubjektumuk, az ész által konstituált létezők, ám statikájuk bizony látható. Funkciójuk elég világos. Arra szolgálnak, hogy az állandó alakban való létezés ftenoménjaként szerepeljenek a tudatban. Hiszen vannak dolgok a földön és az égen, amelyek nem állandó alakban létezők. Ilyen a villám, ilyen a hullám, ilyen a kiáltás, ilyen a szél, ilyen a szín, ilyen a fény, s így tovább. (...) Az ősfirkákon, a história hajnalán keletkezett naiv és szimbolikus ábrázolatokon, amelyeknek se egy fához nincs közük, se a fához nincs közük, világosan felismerhető a percepció és az appercepció trükkös működése, az észrevétel, a felismerés és a megértés struktúralátó és fogalomalkotó hármasa, az időbeliségük, a sorrendiségük. Amint képbe vagy plasztikába tolakszik a gondolkodás. Yves Bonnefoy, Hollán művészetének tán legjelentősebb ismerője, + 47 +
