Seite 49 [49]
+ YVES BONNEFOY ÉS A JELENLÉT KÔLTÉSZETE *
mélyesen 1986-ban ismerkedtek meg. Yves Bonnefoy ebben a könyvében
költészet és festészet kapcsolatáról elmélkedik, mely kapcsolat életmű¬
vét a kezdetektől jellemezte. Nemcsak jellemezte, de aki hallotta őt
festészetről, konkrét festményekről beszélni — emlékszem egy Grand
Palais-ban tartott Poussinről szóló előadására, vagy amikor a Szépmű¬
vészeti Múzeumban Goyát elemzett hármunknak: Jéréme és Livane
Thélot-nak s nekem — maga is meggyőződhetett arról, hogy ő a szava¬
ival festő volt, sőt, művészettörténész és festő együtt.
Egy festő és egy költő utolsó közös alkotása a könyv, pontosabban
kettejük művészeti találkozásának lenyomatait gyűjti össze. Nádas Pé¬
ter Arbor mundi című írásában így szól Hollán festészetéről:
A vonalkákból összerótt, szimbolikus fa, amit Matisse iskolás fának
nevez, nem a fáról, hanem a növényi alakban való létezés statikai el¬
véről ad vázlatot. Olykor felismerhető a vázlaton a fenyő, a tölgy, az
olaj vagy a füge, a statikai elven olykor átüt a fa egyedisége, de jobbá¬
ra ez sem. Francia nyelvű jegyzeteiben Hollán azt a drámai bejelentést
teszi a fákról, hogy nem láthatók. Larbre est invisible. A több ezer éves
ősvázlatokon megjelenő fáknak nincs ugyan fajtájuk, nem valahol áll¬
nak, nincsenek egyedi tulajdonságaik, géniuszukon kívül nincs szub¬
jektumuk, az ész által konstituált létezők, ám statikájuk bizony látha¬
tó. Funkciójuk elég világos. Arra szolgálnak, hogy az állandó alakban
való létezés ftenoménjaként szerepeljenek a tudatban. Hiszen vannak
dolgok a földön és az égen, amelyek nem állandó alakban létezők. Ilyen
a villám, ilyen a hullám, ilyen a kiáltás, ilyen a szél, ilyen a szín, ilyen
a fény, s így tovább. (...) Az ősfirkákon, a história hajnalán keletkezett
naiv és szimbolikus ábrázolatokon, amelyeknek se egy fához nincs
közük, se a fához nincs közük, világosan felismerhető a percepció és
az appercepció trükkös működése, az észrevétel, a felismerés és
a megértés struktúralátó és fogalomalkotó hármasa, az időbeliségük,
a sorrendiségük. Amint képbe vagy plasztikába tolakszik a gondolko¬
dás. Yves Bonnefoy, Hollán művészetének tán legjelentősebb ismerője,
+ 47 +