Oldal 43 [43]
OCR
+ YVES BONNEFOY ÉS A JELENLÉT KÔLTÉSZETE * elárulná annak az Istennek az ügyét, aki a befejezett mű öröménél előbbrevalónak tartotta a kutatás, a keresés nyugtalanságát. Ez a keresés Yves Bonnefoy életművében nemcsak a művészeti ágak, hanem a műfajok közötti szabad átjárásokban is megnyilvánul. Ez az átjárhatóság gyakorta genetikus kapcsolatokat idéz elő a különböző műfajhoz tartozó szövegek között. Példaként említhetjük, hogy az 1949 és 1951 között írt Istenítélet prefigurálta a Douve mozgásáról és mozdulatlanságáról című kötet negyedik részét, a Narancsligetet. Ez a genetikus kapcsolat generikus kapcsolattá is válik akkor, amikor a próza narratív struktúrái rejtett narrációként beépülnek a versbe." Az elbeszélést (nem mint műfajt, hanem mint narratív elemet) az Edgar Poe-tól induló, majd Baudelaire, Mallarmé és Valéry munkáiban kibontakozó és Henri Brémond munkássága nyomán intézményesülő , tiszta költészet" éppen a reprezentáció kikerülése végett, a platóni ideatan alapján zárta ki a költészet köréből. Szerintük a költészet eszenciájának, Eszméjének, Gondolatának kell megmutatkoznia, ki kell emelkednie az érzékelhető valóságból, mely csak elhomályosítja azt. Ezért könyveli el sikernek Mallarmé a Kockadobáshoz írt előszavában, hogy , kerüli az elbeszélést" (,on évite le récit"). Yves Bonnefoy erre a hagyományra szembefordulásában is erősen építkezve megőrzi próza és vers egymást kiegészítő dialektikáját, mely újabb eszköz annak felkutatására, hogyan kerülhet a vers autentikus kapcsolatba éppen a korábban trónfosztott érzékelhető valósággal. Kötött és szabad forma feszülnek egymásnak az alexandrinust megtörő tizes, tizenegyes verssorok, vagy a prózaversek és a szabadversek színpadán. A Douwve Színház (Ihéátre) című ciklusa, melyet Shakespeare inspirált, a tudattalan sötét vizeiből kiemelkedő női alak és hang illékony jelenlétét teremti meg, egy , pontos jelenlétet" (,présence exacte"), mely a versszakadásban újjászülető és növekvő vérből él (, vivante de ce sang qui renait et s’accroit ot se déchire le poéme ”) — olvassuk a XVIII. szövegben. 16 L. Richard Vernier: Le récit et le lieu, les récits cachés, in uő: Yves Bonnefoy ou les mots comme le ciel, Tübingen — Paris, Gunter Narr — Jean Michel Place, 1985. +41 »
