Oldal 43 [43]
+ YVES BONNEFOY ÉS A JELENLÉT KÔLTÉSZETE *
elárulná annak az Istennek az ügyét, aki a befejezett mű öröménél
előbbrevalónak tartotta a kutatás, a keresés nyugtalanságát.
Ez a keresés Yves Bonnefoy életművében nemcsak a művészeti ágak,
hanem a műfajok közötti szabad átjárásokban is megnyilvánul. Ez az
átjárhatóság gyakorta genetikus kapcsolatokat idéz elő a különböző
műfajhoz tartozó szövegek között. Példaként említhetjük, hogy az 1949
és 1951 között írt Istenítélet prefigurálta a Douve mozgásáról és moz¬
dulatlanságáról című kötet negyedik részét, a Narancsligetet. Ez a ge¬
netikus kapcsolat generikus kapcsolattá is válik akkor, amikor a próza
narratív struktúrái rejtett narrációként beépülnek a versbe." Az elbe¬
szélést (nem mint műfajt, hanem mint narratív elemet) az Edgar Poe-tól
induló, majd Baudelaire, Mallarmé és Valéry munkáiban kibontakozó
és Henri Brémond munkássága nyomán intézményesülő , tiszta költé¬
szet" éppen a reprezentáció kikerülése végett, a platóni ideatan alapján
zárta ki a költészet köréből. Szerintük a költészet eszenciájának, Esz¬
méjének, Gondolatának kell megmutatkoznia, ki kell emelkednie az
érzékelhető valóságból, mely csak elhomályosítja azt. Ezért könyveli el
sikernek Mallarmé a Kockadobáshoz írt előszavában, hogy , kerüli az
elbeszélést" (,on évite le récit"). Yves Bonnefoy erre a hagyományra
szembefordulásában is erősen építkezve megőrzi próza és vers egymást
kiegészítő dialektikáját, mely újabb eszköz annak felkutatására, hogyan
kerülhet a vers autentikus kapcsolatba éppen a korábban trónfosztott
érzékelhető valósággal. Kötött és szabad forma feszülnek egymásnak
az alexandrinust megtörő tizes, tizenegyes verssorok, vagy a prózaver¬
sek és a szabadversek színpadán. A Douwve Színház (Ihéátre) című cik¬
lusa, melyet Shakespeare inspirált, a tudattalan sötét vizeiből kiemel¬
kedő női alak és hang illékony jelenlétét teremti meg, egy , pontos
jelenlétet" (,présence exacte"), mely a versszakadásban újjászülető és
növekvő vérből él (, vivante de ce sang qui renait et s’accroit ot se déchire
le poéme ”) — olvassuk a XVIII. szövegben.
16 L. Richard Vernier: Le récit et le lieu, les récits cachés, in uő: Yves Bonnefoy ou les mots
comme le ciel, Tübingen — Paris, Gunter Narr — Jean Michel Place, 1985.
+41 »