Oldal 41 [41]
+ YVES BONNEFOY ÉS A JELENLÉT KÔLTÉSZETE *
őt, hanem a szintén az ötvenes években induló három másik költőtár¬
sat, Philippe Jaccottet-t, André du Bouchet-t és Jacques Dupin-t is a kép,
vagyis egy kis olcsón beszerzett metaforikus végtelen éles kritikájára
készteti. , Le culte des images, ma grande, mon unigue, ma primitive
passion", idézi Baudelaire-t a Collége de France-ban 1981-ben elhang¬
zott székfoglaló beszédében." Jól mondja a francia, a kép szeretete
szenvedély és szenvedés. Mert a kép csalóka. Az eikon egyrészt a men¬
tális reprezentáció (egy dolog képe, álomlátás, simulacrum), másrészt
materiális reprezentáció (portré) vagy, harmadrészt, két elem közötti
hasonlósági viszony, s ez utóbbi okán köti Arisztotelész a metaforához.
Az eidosból (küllem, forma) származtatott eidolon mint tükörkép az
irrealitáshoz kötődik, következésképpen a hazugsággal kerül összefüg¬
gesbe. A „verite de parole”, beszédbeli igazsag keresése mit jelent hat
az Anti-Platént megíró Bonnefoy-nál? A kép leleplezését — melyet a szö¬
veg subplotja el is végez — és egyúttal az élet teljességébe való belehe¬
lyezését; de a kocka elvetését is, vagyis a véletlen beépülésének elfoga¬
dását, amire Mallarmé olyannyira képtelen volt. Rábukkanva a fal
repedésére, a vers rést üt az egymásra referáló fogalmak falán, és
ebben a repedésben — a mindig részleges reprezentáció ellenére — egy
pillanatra felvillan a jelenlét előérzete, ahogy ezt az említett esszében
oly maradandóan kifejtette. Ahogy azt egy egészen más, az újlírikus
szemléletet képviselő kortárs francia költő-irodalmár, Jean-Michel
Maulpoix az 1950-es évek utáni francia költészetről írt nagyesszéjében
megfogalmazta: Bonnefoy költészete a lehetetlen teljesség éppen szü¬
letö ällapota („un etat naissant de la plénitude impossible”).
Ez a repedés az a hely, ahol a végtelen felvillan, olvasható és látható
lesz egy pillanatra. Ilyen hely — , igaz hely" (,vrai lieu") — a narancsliget,
mely mind az Istenítéletben (mint Anne szülői háza, a tökéletes hely,
# La présence et l’image, in Entretiens sur la poésie (1971-1990), Paris, Mercure de
France, 1990, 191. A Zeuxis-ciklus egyik prözaverseben is utaläst tesz rä: „ce qui n’est
plus le signe, plus l’image — nos deux passions, nos deux leurres” (L’Entaille).
43 Vö. Lentaille (A véset) c. vers.
# Jean-Michel Maulpoix: Introduction à la lecture de l’œuvre d’Yves Bonnefoy, https://
www.maulpoix.net/Oeuvre%20de%20Bonnefoy.htm (Letöltes: 2017. februär 20.)
.39 «