Oldal 38 [38]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? qu'on jetterait sur la table, pour un défi au hasard, des grappes comme des stautes de marbre pour la délectation des oiseaux. Pedig még csak nem is testes fürtök, nem afféle álcák, mint amilyenekkel a világ éhét próbálta néha megtéveszteni. Rajzolni kezdett hát, igaz naívan, hol kékkel, rózsaszínnel csíkozott szőlőfejeket, hol kockaformájúakat, hol hosszú szakállukba fulladt terminus isteneket. De hiába, mindhiába! Szándéka testet sem ölthetett. Fejében falták fel, vászonhoz nyúló kezéből tépték ki a gondolatot. Mintha a barázdált szőlők roppant természetében hatlapú kemény magocskák volnának, hogy az asztalra vetve kockaként a sorsot kihívják, és márványszobor fürtök, hogy a madarakat gyönyörködtessék." A szövegek számozottak, ezáltal is kiemelve a narratív elem folyamatosságát, a próza erőteljes jelenlétét. Zeuxisz folytatja a küzdelmét, egészen az ötödik szövegig, amelyben néhány verébtől és rigótól eltekintve egyetlen madár sem jelenik meg. A hetedik szövegben a festő egyre bizonytalanabb az érinthetetlen szőlőfürtök értékét tekintve; elvesztette viszonyítási pontját: atámadó madarakat. VII „Ah, que s’est-il passé, se demande-t-il ? A-t-il perdu le sens de ce que c’est que l’aspect d’un fruit, ou ne sait-il plus desirer, ou vivre ? C’est peu probable. Des visiteurs viennent, regardent. « Quels beaux raisins ! », disent-ils. Et même : « Vous n’en avez jamais peint d’aussi beaux, d’aussi ressemblants. » Ou bien, se dit-il encore, a-t-il dormi ? Et rêvé ? Au moment même où les oiseaux déchiraient ses doigts, mangeaient sa couleur, il aurait été assis, dodelinant du chef, dans un coin de l'atelier sombre. Mais pourquoi maintenant ne dort-il plus ? En quel monde se serait-il réveillé ? Pourquoi regretterait-il, comme il sent bien qu'il le fait, ses + 36 +
