Seite 37 [37]
OCR
+ YVES BONNEFOY ÉS A JELENLÉT KÔLTÉSZETE * s’effaçait la couleur, où se disloquait la forme, quelque chose de plus que la couleur ou la forme. Zeuxisz, hiába is támadták a madarak, nem bírt megszabadulni a minden bizonnyal jogos vágytól, hogy nyugton lefesthessen néhány fürt kék szőlőt egy kosárban. Vérzett örökké éhes csőrüktől, vásznait széjjelszaggatta ádáz türelmetlenségük, szemét marta a sok füst, mellyel ellenük szegülni próbált, hasztalan, de munkáját egy percre fel nem adta, mintha az egyre sűrűsödő párában, melyben elmosódott a szín és megvetemedett a forma, többet látna puszta színnél és formánál. II Il reprenait souffle, parfois. Assis à quelques pas de son chevalet parmi les grives et les aigles et tous ces autres rapaces qui s’apaisaient aussitôt qu'il cessait de peindre et semblaient même presque dormir, appesantis dans leurs plumes, pépiant parfois vaguement dans l’odeur de fiente. Időnként megpihent. Leült néhány lépésnyire állványától rigók, sasok és más csőrös fenevadak közé, melyek elcsitultak, mihelyt abbahagyta a festést és tollukba süppedve aludni látszottak, önnön piszkuk szagában néha halkan megpittyenve. IV Et pas méme, pourtant, ces grappes lourdes, un de ces déguisements par lesquels il avait essayé, parfois, de donner le change a la faim du monde. Ainsi avait-il ébauché, ah certes naivement ! des raisins rayés de bleu et de rose, d’autres cubiques, d’autres en forme de dieu terme noyé dans sa grande barbe. En vain, en vain ! Son projet n’avait pas même le temps de prendre forme. On dévorait l’idée à même l'esprit, on larrachait a sa main tentant d’aller à la toile. Comme s’il y avait dans l’inépuisable nature des raisins striés, des grains durs à six faces + 35 +
