Seite 37 [37]
+ YVES BONNEFOY ÉS A JELENLÉT KÔLTÉSZETE *
s’effaçait la couleur, où se disloquait la forme, quelque chose de plus
que la couleur ou la forme.
Zeuxisz, hiába is támadták a madarak, nem bírt megszabadulni
a minden bizonnyal jogos vágytól, hogy nyugton lefesthessen néhány
fürt kék szőlőt egy kosárban.
Vérzett örökké éhes csőrüktől, vásznait széjjelszaggatta ádáz türel¬
metlenségük, szemét marta a sok füst, mellyel ellenük szegülni pró¬
bált, hasztalan, de munkáját egy percre fel nem adta, mintha az egyre
sűrűsödő párában, melyben elmosódott a szín és megvetemedett
a forma, többet látna puszta színnél és formánál.
II
Il reprenait souffle, parfois. Assis à quelques pas de son chevalet parmi
les grives et les aigles et tous ces autres rapaces qui s’apaisaient aussitôt
qu'il cessait de peindre et semblaient même presque dormir, appesantis
dans leurs plumes, pépiant parfois vaguement dans l’odeur de fiente.
Időnként megpihent. Leült néhány lépésnyire állványától rigók, sasok
és más csőrös fenevadak közé, melyek elcsitultak, mihelyt abbahagy¬
ta a festést és tollukba süppedve aludni látszottak, önnön piszkuk
szagában néha halkan megpittyenve.
IV
Et pas méme, pourtant, ces grappes lourdes, un de ces déguisements
par lesquels il avait essayé, parfois, de donner le change a la faim du
monde. Ainsi avait-il ébauché, ah certes naivement ! des raisins rayés
de bleu et de rose, d’autres cubiques, d’autres en forme de dieu terme
noyé dans sa grande barbe. En vain, en vain ! Son projet n’avait pas
même le temps de prendre forme. On dévorait l’idée à même l'esprit,
on larrachait a sa main tentant d’aller à la toile. Comme s’il y avait
dans l’inépuisable nature des raisins striés, des grains durs à six faces
+ 35 +