egyiket fölemelve ölében tartja és ember-módra táplálja, odanyújtva
neki asszonyi mellét, míg a másikat csikó módra szoptatja, léemlőjéből
nyújtva neki táplálékot. A kép felső részén, mint valami magaslatról
egy kentaur nyúlik előre nevetve, bizonyára a csecsemőket kettősen
szoptató kentaurnő párja; nem látszik azonban egészen, csak lóteste
közepéig, jobb kezében oroszlánkölyköt tart a magasban lóbálva,
mintha játékosan ijesztgetné az ikreket.”*7
Végezetül Lukianosz elmeséli, hogy Zeuxisz, csalódva képe fogadtatä¬
sában, vagyis abban, hogy csak a téma újszerűségét látták benne, s nem
érdekelt senkit, hogy szépen és művészien van-e megalkotva, letakar¬
tatta a képet.
Hasonló tanulsággal jár az a történet, amelyet az idősebb Plinius
a Naturalis Historia XXXV. fejezetének 66. caputjában ír le, amely
szerint egy Parrhasios nevű festő versenyre hívta ki Zeuxiszt, és mint
írja, Zeuxisz szőlőszemei olyan élethűen voltak megfestve, hogy a ma¬
darak ráröppentek. Az elégedett Zeuxisz kérte, húzzák el végre a füg¬
gönyt, hogy megnézhesse Parrhasios festményét. S ekkor, rádöbbenve,
hogy illúzió áldozata lett, hiszen a függöny Parrhasios festménye volt,
Zeuxisz szerényen elismerte Parrhasios győzelmét, hiszen Zeuxisz csak
a madarakat tévesztette meg, Parrhasios viszont egy művészt, magát
Zeuxiszt. Majd Plinius felidéz egy másik Zeuxisszal kapcsolatos törté¬
netet, vagy az előbbi variánsát, melyet az idősebb Seneca a Contro¬
versiae-ben (10.5.27) egy szónok controversia-beszéde kapcsán mesél
el és értelmez. Eszerint a festmény szőlőfürtöket és egy fiút ábrázolt.
Az élethűen megfestett szőlőre ráröppentek a madarak, amitől Zeuxisz
dühbe gurult, mondván, hogy ha a megfestett fiú is hasonlóképpen
életszerű lett volna, elűzte volna a madarakat. Zeuxisz letörölte hát
a fürtöket, ami Seneca értelmezése szerint azt jelenti, hogy a veritas
elve helyett a művészi egység mellett tette le a voksát.