Oldal 33 [33]
+ YVES BONNEFOY ÉS A JELENLÉT KÔLTÉSZETE *
Ricoeur is, Wimsatt és Beardsley verbälis ikon-fogalmähoz visszanyül¬
va, Az élő metafora című könyvében" a jelentés és a költői nyelv
ikonicitását hangsúlyozza, vagyis a jelentés és a felidézett képsorok
fúzióját tartja elsődlegesnek, nem pedig a hang és a jelentés fúzióját.
Yves Bonnefoy kötetben található 1981-es székfoglaló beszédében köl¬
tő módjára járja körül a reprezentáció csapdáit és a benne felvillanó
lehetőségeket. Egyik esszékötetében, a Le Nuage rouge-ban írja: , plus
spécifiquement les poètes ont désiré l’immédiat, plus ils se sont intéressés
a la technique de la peinture"?: minél jobban az azonnali, közvetlen
felé fordult a költők figyelme, annál inkább érdeklődtek a festészet iránt.
Giacometti poétikäja cimü — a magyar kiadäsokban nem közölt —
szövegében így szól a nem-verbális és verbális művészet kapcsolatáról:
A költészet összehasonlító tanulmányozásában az egyik legfontosabb
tényező a költők és más művészek kapcsolata, mivel a festők és a szob¬
rászok, a zenészek és az építészek abban a pillanatban találkoznak fi¬
gyelmük tárgyával, amikor a figyelem szabadulni kezd, vagy már telje¬
sen felszabadult a szavak uralma alól: ezzel lehetővé válik, hogy
művészetük feloldja a kollektív tudat merevségeit (...) Ekkor a költészet
megváltozik, és funkciója, természete könnyebben megfigyelhető lesz
(...) Ezek kiváltságos időszakok a szükséges poétikai vizsgálathoz, mely
pontosíthatja, mi köti össze és mi választja el a szavakkal munkálkodó
alkotókat azoktól, akik magukat a nyelven kívülre igyekeznek helyezni."
A jelentős klasszikus műveltséggel bíró kortárs költő Kép és jelenlét
című kötetünkben lefordított háromrészes prózavers-ciklusa felidézi
egy ókori görög festő, a hérakleiai Zeuxisz alakját (szül. kb. Kr. e. 464,
valószínűleg Apollodorosz tanítványa volt), pontosabban egy, a mada¬
qui exposent la pensée avec force et noblesse, mais que c’est encore un tissu d’hiéroglyphes
entassés les uns sur les autres qui la peignent. Je pourrais dire en ce sens que toute
poésie est emblématique. / Mais l'intelligence de l'emblème poétique n’est pas donnée
à tout le monde. Il faut être presque en état de le créer pour le sentir fortement”)
34 Paul Ricoeur: La métaphore vive, Paris, Seuil, 1975.
% Yves Bonnefoy: Le Nuage rouge, Paris, Mercure de France, 1977, 319.
3% Yves Bonnefoy: La poétique de Giacometti 1981-1982, in Lieux et destins de l’image
(Un cours de poétique au Collège de France 1981-1993), Paris, Seuil, 1999, 39.
+ 31 +