OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? jelentek meg magyarul (ilyenek voltak a prózaversek és a prózai írások). Másrészt törekedtünk arra, hogy a válogatás a lehető legteljesebben mutassa be az életmű minden fontosabb műfaji jellemzőjét, poétikai és elméleti csomópontját. Harmadrészt a kötet szövegei hangsúlyosan a vizualitás, ezen belül különösképpen a festészet és a költészet viszonyát tárják elénk (melyek a jelenlét, a pillanatnyiság megragadhatóságának központi kérdése körül fogalmazódnak meg). A legnagyobb képzőművészek (Tápies, Chillida, Ubac, Garrache, Alechinsky) közreműködésével létrejött munkái után a kötetben található Alexandre Hollan(Hollán Sándor) és Miklos Bokor- (Bokor Miklós) reprodukciók is ezt a szoros kapcsolatot erősítik. Két olyan magyar származású festő ajánlotta fel nagylelkűen alkotásait a magyar kiadás számára, akiknek litográfiái, reprodukciói álltak már Bonnefoy-versek mellett (A tévelygő élet első kiadása Bokor Miklós litográfiáival jelent meg, az Ahol aláhull a nyílvessző Alexandre Hollan munkáival, a Kép és jelenlét, mint említettem, mindkettejükével), illetve ihlettek Bonnefoy-szövegeket (a Kép és jelenlét kötetben található Bokor Miklósról című írást és a Hollánmonográfiát). A költői tevékenység funkcionális eleme a vizualitás, az ut pictura boesis elv belső alkalmazása. Nem új gondolat ez, az ikonológia teoretikusai a reneszánsztól kezdődően hangsúlyozták azt a strukturális és funkcionális analógiát, mely a költői képet a vizuálissal összeköti.? A dolgok egyszerre való ábrázolása és kimondása olyan működése a költői fantáziának, amely párhuzamba állítható az emblémák létrehozásával, olyannyira, hogy Diderot fel is állította ezt apárhuzamot.? Paul 32 Cesare Ripa: (Proemio a I’) Iconologie ou les principales choses qui peuvent tomber dans la pensée touchant les vices sont représentées (1643), Jean Baudoin forditäsa, Paris, Bibliotheque Universitaire de Lille, Aux Amateurs de Livres, 1989. % Denis Diderot: Lettre sur les sourds et les muets, in u6: Oeuvres completes, t. II., La Club Français du Livre, Roger Lewinter elészaväval, 1969, 549. („Il passe alors dans le discours du poète un esprit qui en meut et vivifie toutes les syllabes. Qu'est-ce que cet esprit ? J'en ai quelquefois senti la présence ; mais tout ce que j'en sais, c’est que c’est lui qui fait que les choses sont dites et représentées tout à la fois ; que dans le même temps que l’entendement les saisit, l’âme en est émue, l'imagination les voit, et l'oreille les entend ; et que le discours n’est plus seulement un enchaînement de termes énergiques +30 +