Seite 32 [32]
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ?
jelentek meg magyarul (ilyenek voltak a prózaversek és a prózai írások).
Másrészt törekedtünk arra, hogy a válogatás a lehető legteljesebben
mutassa be az életmű minden fontosabb műfaji jellemzőjét, poétikai és
elméleti csomópontját. Harmadrészt a kötet szövegei hangsúlyosan
a vizualitás, ezen belül különösképpen a festészet és a költészet viszonyát
tárják elénk (melyek a jelenlét, a pillanatnyiság megragadhatóságának
központi kérdése körül fogalmazódnak meg). A legnagyobb képzőmű¬
vészek (Tápies, Chillida, Ubac, Garrache, Alechinsky) közreműködé¬
sével létrejött munkái után a kötetben található Alexandre Hollan¬
(Hollán Sándor) és Miklos Bokor- (Bokor Miklós) reprodukciók is ezt
a szoros kapcsolatot erősítik. Két olyan magyar származású festő aján¬
lotta fel nagylelkűen alkotásait a magyar kiadás számára, akiknek lito¬
gráfiái, reprodukciói álltak már Bonnefoy-versek mellett (A tévelygő
élet első kiadása Bokor Miklós litográfiáival jelent meg, az Ahol aláhull
a nyílvessző Alexandre Hollan munkáival, a Kép és jelenlét, mint em¬
lítettem, mindkettejükével), illetve ihlettek Bonnefoy-szövegeket (a Kép
és jelenlét kötetben található Bokor Miklósról című írást és a Hollán¬
monográfiát).
A költői tevékenység funkcionális eleme a vizualitás, az ut pictura
boesis elv belső alkalmazása. Nem új gondolat ez, az ikonológia teore¬
tikusai a reneszánsztól kezdődően hangsúlyozták azt a strukturális és
funkcionális analógiát, mely a költői képet a vizuálissal összeköti.?
A dolgok egyszerre való ábrázolása és kimondása olyan működése a köl¬
tői fantáziának, amely párhuzamba állítható az emblémák létrehozá¬
sával, olyannyira, hogy Diderot fel is állította ezt apárhuzamot.? Paul
32 Cesare Ripa: (Proemio a I’) Iconologie ou les principales choses qui peuvent tomber
dans la pensée touchant les vices sont représentées (1643), Jean Baudoin forditäsa,
Paris, Bibliotheque Universitaire de Lille, Aux Amateurs de Livres, 1989.
% Denis Diderot: Lettre sur les sourds et les muets, in u6: Oeuvres completes, t. II., La
Club Français du Livre, Roger Lewinter elészaväval, 1969, 549. („Il passe alors dans le
discours du poète un esprit qui en meut et vivifie toutes les syllabes. Qu'est-ce que cet
esprit ? J'en ai quelquefois senti la présence ; mais tout ce que j'en sais, c’est que c’est
lui qui fait que les choses sont dites et représentées tout à la fois ; que dans le même
temps que l’entendement les saisit, l’âme en est émue, l'imagination les voit, et l'oreille
les entend ; et que le discours n’est plus seulement un enchaînement de termes énergiques
+30 +