Filmadaptáció legtöbbször elbeszélésből, regényből, drámából készül,
mert a narratív műfajok biztosítják leginkább a filmre jellemző cselek¬
ményességet. Költői, művészi alkotásoktól azonban a poétikus matéria
sem idegen. A regényadaptációnál a forgatókönyvíró a következő vá¬
lasztások elé kerül: mit hagyjon ki, s az ezzel támadó hiányt milyen
eszközökkel pótolja? Milyen képi technikát alkalmazzon a leírtakhoz?
Ezeket a döntéseket meghatározzák a két műfaj befogadásának eltérő
körülményei. Egy regény elolvasása legalább több órát, de esetleg több
napot is igénybe vehet (a befogadás ideje egyénre szabható, fel is szab¬
dalható több részletre, újraolvashatunk, átugorhatunk részeket). A film¬
nézés általában két-három órára koncentrálódik, moziban, vagy otthon
történik (DVD, letöltés stb.), de ma már akár mobiltelefonon is meg¬
oldható. Általánosságban elmondható, hogy a befogadás ideje nem
megszakított, s gyakorta társaságban történik. A néző mintegy , foglya"
a filmnek.
Az irodalomban használatos filmes technikák szempontjából az , új
regény" (, nouveau roman") olyan, az ötvenes évek elején indult és hoz¬
závetőlegesen két évtizedig tartó francia irodalmi irányzat volt, melynek
alkotói szembefordultak a hagyományos értelemben vett irodalmi nar¬
rációval, miközben technikáik egy része beépült a hagyományos iro¬
dalmi irányzatokba is. A mozgalom tagjai közül többen is kapcsolatba
kerültek a filmmel pályafutásuk során. Marguerite Duras, Alain Robbe¬
Grillet és Jean Cayrol forgatókönyvet írtak Alain Resnais-nek (Szerel¬
mem, Hirosima, Tavaly Marienbadban, Muriel) és Duras Henri
Colpinak is (Ilyen hosszú távollét). A hatvanas évek közepétől Duras és
Robbe-Grillet maga is elkezdett filmeket készíteni, Michel Butor pedig
videóra vett könyveket , írt". Mivel már korábbi műveinél is fontos volt
a látvány (könyvei nemcsak irodalmi, de vizuális műalkotások is voltak),