OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? A fogalmi metaforák ilyen nyelven kívüli megvalósulásaként vizsgálható a filmek, a színház, az irodalom nem nyelvi szerkezete, képregények, szobrok, épületek, de a reklámok, a társadalmi jelenségek, a politika, sőt a mítoszok és az álmok is és az olyan absztrakt jelenségek is, mint az erkölcs vagy a társadalmi szokások. A fogalmi metaforák átszövik a társadalmi, művészi, lelki-szellemi és kulturális életünket. A metaforákat nemcsak a beszédünkben, hanem a nem-nyelvi valóságban is felfedezhetjük. George Lakoff szerint a metaforák irányítanak bennünket. De mik ezek a metaforák? A retorika kezdeteitől kimutatható az a tendencia, amely a metaforát mint az összes szókép (trópus) metaformájaként értelmezi (lásd , képes beszéd", ,átvitt értelem"). Donald Davidson találó megfogalmazása szerint a metafora a nyelv älommunkäja (What metaphors mean?). A könyvben végigvitt művészeti példák mind azt sugallják, hogy a metafora lehetővé teszi az adott művészeti ág nyelvének vagy jelrendszerének (materialitásának) és kódjának, szerkesztési elveinek, szabályszerűségeinek a láthatóvá tételét vagy adott esetben transzgresszióját. A művészet mindig valaminek az áthágása, a művészet kizökkent a hétköznapi valóságból. A MŰVÉSZET MINT VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ (MODELLALKOTÁS) Ha elfogadjuk, hogy a művészeti alkotásban, valamint a befogadásban a tudatalattinak nagy szerepe van (lásd a szöveggenetika eredményei, Charles Mauron Des métaphores obsédantes au mythe personnel című műve vagy Platónnak a megismerésről mint ráismerésről szóló gondolatai stb.), s elfogadjuk azt is, hogy a tudatalatti úgy strukturálódik, mint a nyelv (lásd Lacan, Rorty), akkor nagyon is elképzelhető, hogy a fogalmi metaforák vizsgálata a különféle vizuális művészeti ágakban 5 Donald Davidson: What metaphors mean, Critical Inguiry, Vol. 5, No. 1, Special Issue on Metaphor (Autumn, 1978), 31—47. «126