Page 119 [119]
gondolat persze ugyanabban a körben mozog, és ez utóbbi: a jezsuita rend szerepének
hangsúlyozása a magyar (értsd magyar királyságbeli) kultúra intézményrendszeré¬
nek helyreállításában. A Corvina megszerzése szimbolikus eredmény lehetett volna.
A XVII. század elején energikusan kibontakozó rekatolizációs törekvések alapvetően
a magyar arisztokrata családokat célozták, tegyük hozzá, nagy sikerrel. A propagan¬
da szintjén nagyon jó használható eszköz lett volna, ha sikerül a budai könyveket
megszerezni: a jezsuiták részt vesznek a török hódoltság lakosságának lelki ápolásá¬
ban, ugyanakkor , kiszabadítják" a nagy király könyveit fogságukból, részt vesznek
az ország kulturális felemelésében stb. Továbblépve azonban megkockáztatjuk azt
a feltevést, hogy ennél többről is szó lehetett.
Pázmány Péter esztergomi érsek, a magyarországi rekatolizáció motorja, maga is je¬
zsuita volt. A kálvinista erdélyi fejedelmekkel kialakított kapcsolata ugyanakkor pon¬
tosan jelzi, hogy politikai gondolkodásában távolról sem elfogultan Habsburg- párti.
Ebből fakadóan az ország nádorával, Esterházy Miklóssal komoly vitái is voltak.
Pázmány ugyanis nem helyeselte az ország egy elméletileg lehetséges olyan egyesí¬
tését, amely Erdélynek mint vazallus fejedelemségnek a megszüntetésével kezdődne,
és a török ellen fordulással folytatódna. Politikailag és katonailag irreálisnak tartotta
mindezt, és ugyanakkor Magyarország és a magyar kultúra önállóságát is veszélyez¬
tető megoldásnak. Olyannak, ami sok magyar arisztokrata családot az uralkodó ellen
fordíthat." A történelem az ő gondolkodását igazolta, hiszen a sikeres török ellenes
hadjárat (1664) utáni Habsburg-török békekötést követően a magyar főurak összees¬
küdtek a császár ellen (1671), majd több függetlenségi harc (Ihököly, Rákóczi) zárta
le a XVII. századot és kezdte meg a XVIII.-at.
Pázmány Péter és a magyar jezsuiták törekedtek arra, hogy önálló, keresztény kultú¬
rájú országot mutassanak be a világnak, és mint ilyet emeljék fel kulturálisan. Kato¬
likusnak, természetesen. A jezsuita Melchior Inchofer (1585-1648) meg is írta Ma¬
gyarorszäg egyhäztörtenetet,° de kiadását az osztrák jezsuiták (az osztrák politika)
sokáig megakadályozta. A koncepciója e műnek ugyanis az, hogy a magyar keresz¬
ténység nem ,fr/ia"-ja az osztráknak, hanem egy Szent István óta önálló egyház által
sikerrel terjesztett hit, kultúra." A jezsuiták ezután is törekedtek e gondolat propa¬
galasara, illetve a Provincia Austriacatol figgetlen Provincia Hungarica megalapita¬
sára (ez utóbbi törekvésük sikertelen maradt)."! Rögtön megjegyeznénk, hogy azok
a magyar arisztokraták, akik nem hittek a Habsburg-hatalommal szembeni fegyveres
547 Vö. PÉTER K. 1972.; PÉTER K. 1985.; PÉTER K. 1986.
518 Tudom, hogy ez a kérdés egyszerűsítése, nem is ennyire egyszerűen megválaszolható, Pázmány szemlélete
az időben is változott. Vö. HARGITTAY 1987, 405—448.; HARGITTAY 2009, 113—151.
59 INCHOFER 1644.
5590 DÜMMERTH 1987a, 155—204.
551 Vö. LUKÁCs, ADATTÁR 25, 1989.
117