Oldal 118 [118]
OCR
Az itt részletesebben idézett forrásokat példának szántuk a három különféle szemléletre. A nyugat-európai humanisták levelei, előszavai a Corvina egy-egy darabjának történetéről az antikvitás szövegeinek elkallódását siratják, és ehhez természetes módon csatlakozik Szamosközy István, az erdélyi magyar humanista történetíró. Számára azonban már nem csupán erről van szó. Az erdélyi fejedelmek Erdély vajdaságból fejedelemséggé válásának kezdetétől (1541) fogva törekedtek arra, hogy a magyarországi (és nem csupán erdélyi) kultúrát a nyugati kereszténység értékrendje alapján támogassák. A gyulafehérvári fejedelmi udvar művelődésszervező funkciójában méltó örököse a budai udvarnak még akkor is, ha anyagi erejüket tekintve nem hasonlíthatók össze. A központi, fejedelmi gyűjtemények (könyvtár, levéltár), iskola (lehetőleg felsőoktatási intézmény) és nyomda alapítása minden fejedelemnek kiemelt törekvése volt." Báthory Zsigmondnak is, aki Szamosközy Istvánt levéltárosként foglalkoztatta udvarában. Az ő fejedelemsége alatt jelent meg Baranyai Decsi János Sallustius-fordítása is,’ amelynek előszavában egy késő humanista fordítási programot olvashatunk. Azokat az antik auktorokat sorolja itt fel Baranyai Decsi, akiket hasznosnak talál magyarra fordítani. Ezt a programot valósítja majd meg Bethlen Gábor (1613-1629) és I. Rákóczi György (1630-1648) fejedelem. A Corvinát mint a hatalmi reprezentáció eszközét gondosan tárgyalta Mikó Arpad, a Bethlen Gábor és Rákóczi György idején felélesztett Mátyás-kultusz ugyancsak részleteiben is ismert a magyar szakirodalomban." Csaknem természetesnek mondható tehát, hogy ezek a fejedelmek, ahogy Apafi Mihály is, akiknek nagyon jó kapcsolataik voltak a török politikusokkal, komolyan törekedtek a Budán maradt kódexek, illetve a Konstantinápolyba szállított darabok megszerzésére. Merőben más Batthyány Ignác (1741-1798) érdeklődése a corvinák iránt. (Ne feledjük azt sem, hogy amikor a függelékben közölt levelet írta Besanconba, akkor éppen teológiai tanulmányokat folytatott Rómában (1764), és majd csak 1780-ban került Erdélybe.) Hiszen ő a XVIII. század közepének magyar királysâgbeli és erdélyi hungaricum-gyüjtési szokäsäba illeszkedik. Püspökkent ennek a tevékenységnek előmozdítására könyvtárosát, Dániel Imrét (1754-1804)%% à Vatikänba küldte, és az ő dokumentumjegyzéke"" ma is kiindulópontja lehet az ottani munkának. Batthyány püspöki közgyűjteményi ténykedése szervesen illeszkedik a magyar főpapság következetes tevékenységébe is, amellyel a nyilvános gyűjteményeket hozták létre. Paradox módon, ők teremtették meg a kultúra polgári nyilvánosságának alapjait. A jezsuita törekvések a Corvina maradványának elcserélésére már komolyabb magyarázatra szorulnak. A háttérben — megítélésünk szerint — két gondolat húzódik. A két 54 Vo. KLaniczAy T. 1985a., KLaniczay T. 1985b.; KLaniczay T. 1991. 52 BARANYAI DEcsI-KuRkcz, Az Caivs Crispvs Salvstiusnac..., 1979. 58 Mir 1999. 54 Âtfogéan: Tarnôc 1978; Brrskey 1980. 55 MARZA A. 2020.; MArza A. 2020a. 546 Kiadta GRAFINGER 2002, I, 316-324. 116
