Page 102 [102]
Historia bibliothecarum - Historia litteraria
tértek ki erre kérdésre —, hogy Európa tulajdonképpen a Közös Piac, és ez főként
abban nyilvánult meg, hogy kizárólag a Közös Piac országainak jóléti társadalmaiban
kialakított értékvilágot tekintették (és tekintik) „euröpai”-nak. Mindazt a valóságot,
amely akár a földrajzi értelemben vett Európában, akár a vallási térképek szerinti
nyugati keresztény Európában létezett és létezik, kevéssé vették figyelembe. A má¬
sik kiindulópont ezekben a vitákban az, hogy a második világháború utáni politikai,
gazdasági és társadalmi szafus guo szent és sérthetetlen, minden ezzel kapcsolatban
feltett kérdés önmagában is az , európaiság" tagadása. Számtalan konferenciát szer¬
veztünk és könyvtárnyi szakirodalmat írtunk már ezekről a kérdésekről, mindazon¬
által a kérdésfelvetés általában túlságosan elméleti volt, és a válaszok is elméletiek
maradtak (közben a gazdaság nagy szereplői huncutul mosolyogtak a bajszuk alatt,
az általuk vezényelt, politikusi helyeket betöltő személyek kara játszotta szerepét, és
a harmadik rend, a szabad sajtó is teljesítette feladatát az elmék és a gondolkodás
ellenőrzésében és irányításában). Az elméleti feltevések Oswald Spenglertől (1918)
Gyurgyák Jánosig (2018)"" persze sokfélék voltak. A válaszokban közös azonban,
hogy az Ancien Régime korszakát" — amely, nézetem szerint, inkább Európa volt,
mint az azt követő alig több mint két évszázad — csaknem mellékesen tárgyalják az
esettanulmányok. Az Európa-eszme számos tekintetben bemutatásra került, ezek kö¬
zül emelnék ki három nagyobb kötetet (kiállításkatalógus és tanulmányok), olyanokat,
amelyek még annak a realitásnak a megsejtése előtt keletkeztek — koncepció szintjén
biztosan —, amit a Közös Piac kibővítése hozott." Közben, főként a történész, az esz¬
me- és művelődéstörténész körök pontosan tudták, hogy a kibővített Európai Unió
távolról sem egységes, és nem csupán abban a tekintetben, hogy másfajta történelem
adatott a közép-európai régiónak, mint a nyugatibbnak, hanem főként abban, hogy
ezt a történelmet, a saját hagyományaikat másként értelmezik, és másként kívánják
megőrizni. És ez határozza meg mai európaiságukat, amellyel akár a XVII-XVIII.
századi értelmiségre tekintenek. A politikai önállóság — még akkor is, ha ez sok te¬
kintetben, elsősorban gazdaságilag csupán illúzió lehet — heuréka-élmény érzésével
töltötte el ennek a régiónak a lakosságát. Nem csupán a politikusok egyéni ambíciói
éltetik ezt az érzést, hanem társadalmi szinten is létezik. Ennek okait azonban csak
komoly és mély történeti kutatásokkal lehet kideríteni, és a XXI. századi döntésho¬
#66 SPENGLER 1918-1922, magyarul: SPENGLER 72011.
467 GyurGyAk 2018.
#8 A francia forradalom, vagy még inkább a napóleoni háborúkat lezáró rendezés, a bécsi kongresszus
lehet ennek a korszaknak a történelmi határa. Szellemileg azonban, főként történetfilozófiailag, a négy
birodalom elméletéről való lemondás (zranslatio imperii). Ez utóbbi történelmi jelképe II. Ferenc német¬
római császár deklarációja (1804), miszerint I. Ferenc osztrák császárrá lett. A máig egyik legjobb,
didaktikus összefoglalása e nézeteknek Lorz 1936. A legújabb szakirodalom összefoglalását lásd NórÁRI
2015, 92-104.
4 Ricci I. M.-Carassi—Cusanno, a cura di., Securitas..., 1996.; PLEssEN, hrsg., Idee Europa..., 2003.;
PiyauDIER-FaucHEREAU, dir., L’Europe des esprits..., 2011.
100