Oldal 88 [88]
Historia bibliothecarum - Historia litteraria
<<Idem Rantzovius hunc Regem jure merito, inter Heroas a se laudatos
sequenti carmine celebravit:
Extulit hunc coelo virtutis gloria Regem
Floruit et fausto Pannonis ora statu.
Terruit hic saevos factis et nomino Turcas,
Mente ad sceptra sagax, acer ad arma manu.
Aurea quaesitistum Buda volumina chartis,
quae dederat docto Graecia prisca stylo,
Dones et hanc capiens rapidis incursibus arcem,
Congestas Sophiae Turca abolevit opes. >>
Mense Januario ut et Februario anni 1666. Vienna Austriae nunciavit nobis
Mercurius Batavus,*? Turcarum Imperatorem a Comite Lessio, legato
Caesareo, saepe rogatum, hujus Bibliothecae spem non tantum fecisse,
sed etiam Bibliothecario suo in mandatis dedisse, ut ubi Comes Lessius
Albam Graeciam*”* appulerit, omnes libros eo transportandos curet, quod
etiam praestitum.”*”
Lomeier leírása maradandó nyomot hagyott a későbbi irodalomban, sokan veszik
át szó szerint leírásának egyes részeit. A németalföldi prédikátor, Franciscus de
Ridder (1620?-1683) műfajt teremtő címmel (de eruditione historia) megjelent műve
ilyen," a műfajhoz nem méltóan, jegyzetek és kritika nélküli átvétel. Hasonlóan
járt el a hamburgi filológus tanár, Rudolf Capell (1634—1684), aki kiváló pedagógi¬
ai érzékkel állított össze szöveggyűjteményt könyvekről, művekről és könyvtárak¬
ról (Lectionum bibliothecariarum memorabilium syntagma). Ennek részeként a budai
könyvtárról Lomeier szavaival emlékezik meg." A XVIII. század már a régi könyvek
bibliofil gyűjtésének korszaka, ezért sem meglepő, hogy Majna-Frankfurtban olyan
Johann Isaac Ludwig Causse (1728-1802) elnokletével védett szakdolgozatok jelentek
meg, amelyek a régi kéziratok arat elemzik (de raro librorum manuscriptorum pretio). Ezek
közül Paul August Theremin idézi Lomeiertől?" azt a megjegyzést, hogy Pázmány
Péter (Cardinalis Bozmannus) 30.000 aranyat akart volna adni a Konstantinápolyban
39.
3
1666 és 1669 közötti időben Jacobus Crucius (1579-1655) levélgyűjteményének egyetlen kötete jelent
meg, 1669-ben (Crucıvs 1669). Ebben nem találtam utalást Walter Leslie (1606—1667) császári követ
munkájára. Vele kapcsolatban lásd ViskoLcz 2009, 155—156. Furcsa is lenne, hiszen Crucius előbb halt
meg, mint hogy Leslie Konstantinápolyba ment volna.
Görögfehérvár, Nándorfehérvár, Beograd.
3955 LOMEIER 1669, 187—189.; LOMEIER 1680, 203—206.; LoMEIER 1705, 156—158. a bővebb szöveget ismétli
meg.
396 RIDDER 1680, 594-595.
397 CAPELL 1682, Ea5v—Eeé6r.
38 Causse-THEREMIN 1767, E2r.
394
S
86