Seite 79 [79]
A török kiűzését követően átvizsgált könyvanyaggal való szembesülés kora
lent Talman katalógusa, majd felmerült, hogy Asseman állítsa össze újra. Ez utóbbi
előszava lett volna a második Marsigli-emlékirat, latinul. Asseman le is fordította
olaszból, viszont nem jelent meg nyomtatásban. Kötetünk első függelékében tétele¬
sen felsoroljuk a hagyaték magyar vonatkozású darabjait, megkíséreltük megírni az
egyes kéziratok kiadás-, illetve használat- és hivatkozás-történetét. Itt utalás történik
arra a jelenetre is, amelyet a szászok kapcsán Jakó Zsigmond is említett, nevezetesen
a Bethlen Elekkel történt beszélgetésre.
Ludovico Frati, látva a nagy érdeklődést Marsigli budai könyvszerzésével kapcso¬
latban (hivatkozik is Ricotti és Reumont írásaira), az olasz levél?" Budára vonat¬
kozó részét betűhív átírásban idézi. Az egészet kiadta Albano Sorbelli 1930-ban."
Veress Endre ismerte a XIX. század második felének olasz szakirodalmát, így nem
is lépett tovább, vagyis annak ellenére, hogy külön írt a Fondo Marsigli 1079-ről
(Manoscritto in lingua Tedesca trovato nella Biblioteca di Buda),?" sem a német kéz¬
iratokat nem kutatta tételesen, a görög és a keleti ügyeket pedig teljesen kikerülte.
Ahogy már Szilády is. Pedig a Marsigli keleti könyveit felsoroló kéziratnak több
érdekessége van. Egy livornói renegát ugyanis sok, a feljegyzés szerint 200 görög
kódexet lopott el a szultán gyűjteményéből. Ezeket eladta, részben a francia kö¬
vetnek, Girardinnek, 9 részben Marsiglinak.§! A másik érdekesség a latin köny¬
vek elenchusa. Az első hat tétel bizonyítottan Budáról való. Szilády és Veress írásai
alapján Csapodi Csaba is foglalkozott velük."? A három nyomtatvány mindegyi¬
ke megvan a bolognai Egyetemi Könyvtárban, de nem budai példányok. Miután
a duplumok többször eladásra kerültek, könnyen lehet, hogy a sérült budai példá¬
nyoktól vált meg a könyvtár."
Mostani összegzésünk gondolatmenetét szándékosan szakítottuk meg egyetlen ha¬
gyaték részletesebb elemzésével. Szándékunk a kutatási hiányok és lehetőségek be¬
mutatása volt ezzel. Csak a bolognai Marsigli-kéziratok kapcsán említhető teendők:
(1) Tisztázni kell Bécsben, hogyaz Österreichische Nationalbibliothekban
őrzött 1686. évi budai katalógus eredeti-e, ki készítette, és ki másolta
le, kinek a számára.
(2) Külön érdemes Bécsben utánanézni, van-e írott nyoma annak, hogy
miért nem került Marsigli kéziratai gyűjtésének története kiadásra.
57 BUB MS 85 E.
358 SORBELLI 1930, 173-183.; a magyar szakirodalomban az illír ügyek miatt idézi BENE 2006.
359 És rögtön jelezte, hogy csupán egyetlen levélminta a latin formulás könyvből német, a többi latin. VEREss
1906, 31-32.; FRATI 1909, Nr. 583. is latin kéziratként frja le.
360 A Kerexes D., kiad., Girardin, 2007 naploban erre nem történik utalás, de érdemes körülnézni Párizsban.
361 BERNASCONI 2006, 254-268.
362 CsAPODI 1973.
363 Az Elenchust lásd kötetünk első függelékében.
77