Seite 69 [69]
Említések arról, hogy maradtak kódexek Budán
hogy ez a híres mű meglett volna a budai gyűjteményben, s arra sem sikerült választ
kapni, honnan tudott róla Szamosközy. Igaz ugyan, hogy a műnek három XVI. szá¬
zadi kiadása ismert," de ezekben nem találunk utalást arra, hogy a kiadás alapja
1, és a máig leg¬
24%
corvina lett volna. Nem tudnak erről a későbbi kiadások előszava
jobbnak tekintett ket editio sem.””
Magäval a ködexszel talälkozott Szamosközy? Elmeletileg nem lehet kizärni ezt
a lehetőséget, különösen ha a nagyszámú, Itáliában fennmaradt példányra gondo¬
lunk: leginkäbb a Bibliotheca Trivulzianaban őrzöttre."" Külön érdemesnek tartjuk
megemliteni, hogy az Osterreichische Nationalbibliothekban öriznek egy olyan mäsola¬
tot is, amelyet Sebastian Tegnageltől vásároltak, "! és ilyen provenienciájú köteteket
Csapodi repertériuma is nyilvantart: igaz, mindketté ,kétséges corvina” >”
Ebben a helyzetben hipotézisek megfogalmazására kényszerülünk. Természetesen
a leglogikusabb azt feltennünk, hogy az általunk megvizsgált források hallgatása el¬
lenére Szamosközy mégis valamely nyomtatványból merítette információját, esetleg
valamelyik korabeli lexikon Stephanus Byzantinus-tétele említette meg azt, hogy
a szóban forgó mű megvolt a Corvinában.
De nem lehet kizárni azt a lehetőséget sem, hogy történetírónk más forrásból tudott
arról, hogy a kérdéses földrajzi lexikon része volt a Corvinának. Így aztán az is el¬
képzelhető, hogy noha a XVI. századi és későbbi kiadások valóban nem a Mátyás
könyvtárabeli kéziratra támaszkodtak, megjelenésüket Szamosközy , összehozta" az¬
zal, hogy ő tudott a kézirat létezéséről. Ezért is felvethető, hogy az ars biszorica írója
nem találkozhatott-e esetleg magával a kódexszel is.
Hét kéziratot vettünk sorba, és csupán egy esetben nem tudtunk választ adni arra
a kérdésre, hogy Szamosközy honnan vette információját. Ez a negatívum éppen azt
297 Peri poleón. De urbibus címen görögül jelentette meg Aldus Manutius, editio princeps (STEPHANUS
BYzANTINUs-ÁAnpus 1502); görög-latin kiadásai: STEPHANUS BYZANTINUS-GIUNTA 1521; STEPHANUS
ByZANTINUS—XILANDER 1568.
A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhányat, amit láttunk: Iheodor PINepo-Jacobus GRONOvIUS:
Amsterdam, Jacob de Jonge, 1678. (ue. uitt: Rudolph Wetsten, 1725); Abraham BERKELIus-Jacobus
Gronovius: Leiden, Daniel Gaesebeeck, 1674, majd 1688. (ue. uitt: Frederik Haaring, 1694); Lucas
Hozsrenius-Theodor Rycx: Leiden, Jacobus Hackius, 1684 majd Leiden, Petrus vander Aa, 1692
(HoLsTENIUS jegyzetei és magyaräzatai: Utrecht, sumptibus Societatis, 1691); PINEDo, HoLSTENIUS és
BERKELIUS jegyzeteivel adta ki Wilhelm Dinpvorr: Lipcse, Kühn, 1825; Antonius WESTERMANN: Lipcse,
1839 (Teubner).
STEPHANUS ByZANTINUS-MEINEKE 1849; új kritikai kiadása: STEPHANUS BYZANTINUS-BILLERBECK—
NEUMANN-HARTMANN, I-V., 2006-2017. A kéziratok és a kiadások kritikai számbavétele: STEPHANUS
BYZANTINUS-BILLERBECK-NEUMANN-HARTMANN, I., 2006, 8—46.
300 KRISTELLER, Ifer Italicum, I, 1977, 360. Nr. 737; KrisTELLER, Iter Italicum, I, 1977, 335., 442—444., 531.
Toväbbi corvinäk egyebkent a Trivultiandban: Csaponi 1973, 541 és 577.
301 LAMBECK-KOLLAR 1766, 127.
302 Csapovı 1973, 320, 459.
298
299
67