Page 67 [67]
Említések arról, hogy maradtak kódexek Budán
(figyelte az ókori és a humanista szövegkiadások, s az esetleg előkerült kéziratok közti
különbségeket, ??? ügyelt a névformákra stb.), nem tartjuk lehetetlennek, hogy a nagy
király legendás gyűjteményének darabjaira való hivatkozások megmaradtak a fejében,
2,
és ezeket alkalmasint fel is sorolta a kötetek elővétele nélkül is.??
Nagyobb fejtörést okozott, de egyúttal érdekesebb eredményeket is ígér annak a két
szerzőnek a vizsgálata, akiknek a meglevő műveiről nem tud a Corvina-szakirodalom:
»Crastonius Gorippus (sic!) qui libros Joannidos scripsif" és Stephanus Geographus. E két
esetben nem csupán azt rögzíthetjük, hogy Szamosközy jóvoltából újabb darabbal gaz¬
dagítottuk a híres gyűjteményt, hanem további problémákkal is szembe kell néznünk.
4 Corippus-kérdés: Flavius Cresconius Corippus VI. századi költő, akinek a gyulafe¬
herväri levéltáros említette Johannis, seu de bellis Lybicis című művén kívül még egyet
ismerünk: De laudibus lustini Augusti Minoris heroico carmine libri III. Szamosközy
szövegszerűen esetleg az utóbbit ismerhette, mert Michael Ruiz de Azagra (XVI. szá¬
zad) kiadta Antwerpenben 1581-ben.?" Valójában azonban ez nem valószínű, mert
akkor nem ilyen hibás névalakot írt volna le. Mielőtt ismertetnénk, hogy mi lehetett
a forrása, el kell mondanunk, hogy a Corippus-kérdésnek (corvina-e, vagy nem? hol
van ma?) jelentös szakirodalma van, amelynek egy részét Csapodi összefoglalva???
megállapította, hogy a milánói Zrivulziana többek által corvinának hitt kódexe nem
tartozott Mätyäs könyvtärähoz. E velemenyeben egyebkent a Johannis szövegkiadö¬
inak állásfoglalását ismétli meg,”” akik valamennyien Johannes Cuspinianus elbe¬
széléséből tudnak a budai variánsról. Szamosközy is ezt az említést ismerte, de köze¬
lebbit is tudunk mondani: a Nicolaus Gerbelius-fele kiadäst,?”* amelyben Gerbelius
a Cuspinianus-életrajzon kívül közölt egy katalógust a Cuspinianus említette nevek¬
ről. Ebben szerepel szó szerint az, amit Szamosközy említ: , Crastonius Gorippus(!),
qui libros Iohannidos scripsit, qui habentur in bibliotheca Budensi.”
28
Ss
Römai kori feliratgyüjtemenye életében megjelent (Padova, Lorenzo Pasguato, 1593), de a gyűjtést ezután
is folytatta. Kéziratban maradt munkájának szövegközlését, és a korabeli kiadvány (1593) hasonmás
kiadäsät läsd BaLAzs M.-Monox, kiad., Szamosközy, Analecta, 1992,
A kódexeket magukat nem láthatta, hiszen mint láttuk, az ő életében már Bécsben, illetve német
nyelvterületen voltak. Valószínűtlen, hogy akár csak eggyel is találkozott volna itáliai utazása során.
Corippus-Ruiz DE Azacra 1581.
Csaropi 1973, 205., Läsd még Bupik 1839, 37-39.; FRAKNOI 1878, 125-126.; CsonTosi 1878, 214-215.;
Csonrosı 1881a, 165-166.; Lorwe 1883, 315-316.; ABEL 1883, 948-950.; Csonrosi 1891, 145-146.;
SCHÔNHERR 1896, 161-168.; Manittus 1911, 168-170.
295 A De laudibus Iustini... 1581-es első kiadása utáni 3 XVII. századi, 6 XVIII. századi, 4 XIX. századi és
3 XX. századi kiadásával szemben (felsorolásukat lásd Corrppus—AnTés 1981, CVII-CXI., a Johannis
editio princepse: Corıppus-MAZZuccHELLI 1820; ugyancsak az ö kiadäsät tartalmazza a CORIPPUs¬
BEKKER 1836, ezt követte a máig leggyakrabban használt Joseph Partsch kiadäs: Corıppus-PARTScH
1879; majd a CoRIPPUs-PETSCHENIG 1886; ezután jelent meg az egyetlen fordítás, előbb csak
mikrofilmen (1966), majd CoRIPPus-SHEA 1998. Petschenig kiadását vette ät Corıppus-HAmMAN 1968,
998-1127, és végül a kritikai kiadäs: Corıppus-DiGGLE-GooDYEAR 1970.
CusPiNIANUS-GERBELIUS 1540, 216.
290
29
29.
S
65