Oldal 66 [66]
Hungaria - Transylvania - Austria és a Bibliotheca Corvina
memoriae comitatus in Vngaria forte fortuna non sine mente reor, sine
numine diuum, sustulit, guia auro exornatus nonnihil adhuc splendescebat,
ne scilicet tam bonus author et uisus et lectus paucissimis, interiret."
A kódex possessor-bejegyzéseinek vizsgálata szerint 1577-ben került V. Albrecht bajor
herceghez Joachim Camerariustöl.”®° Polybios Historidja ugyanebben a kötetben ma¬
radt fenn görögül, de megvolt Mätyäs könyvtäräban Nicolaus Perottus (1429-1480)
latin forditäsa is. Ez utöbbit egy bizonyos Ibrahim Machar adomänyozta szultänjä¬
nak 1558/59-ben, s csak 1869-ben került vissza Magyarországra." A görög Polybius
első kiadásának is (Hagenau, 1530) corvina volt az alapszövege.??? Diodorus Siculus
Bibliothekejet ugyancsak Obsopoeus publikálta először eredeti nyelven, corvina alap¬
ján (Bázel, 1539), s ugyancsak ő adta ki Cortesius említett művét másodszor (az
PNA
elsőről nem tudva: Hagenau, 1531°**), abból a kéziratból, amelynek útja a Corviná¬
ból Corvin Jánoson, annak özvegyén (Frangepán Beatrix), s ennek második férjén
(Brandenburgi Györgyön??) ät vezetett hozzä.”®° Antonio Bonfininek a szüzessegröl
és a házasság tisztaságáról szóló művét Beatrix királyné vihette magával Budából
Nápolyba, ahol Johannes Sambucus (1531-1584) megvásárolta, s a mű editio princepse
(Bázel, 1572) az ő könyvtárában volt példányról, tehát corvináról készült."
A további két szerző (Corippus és Stephanus Geographus) műveit tartalmazó meglévő
corvinákat nem tart számon a Corvina-szakirodalom. Felidézve azt, hogy az erdélyi
humanistának a saját kódexe kapcsán bizonyított kodikológiai érdeklődése is volt?"
280 Csaponı 1973, 315, 539.
281 Csaponı 1973, 540.
Porysıus (ed. OssopoEus) 1530, Csaponı 1973, 539. Csapodi itt hivatkozik MELANCHTHON-MATTHEUS
1551 című művére is (VD 16 M 3813), mint amely említi Polybius első kiadását — Szamosközy tehát innen
is tájékozódhatott.
2833 Dioporus SıcuLus (ed. OBsopoEus) 1539, Csapopı 1973, 225.
Cortestus—Ossopoeus 1531.
Georg der Fromme von Brandenburg-Ansbach-Colmbach (1484-1543), Corvin Janos özvegye, Beatrice
de Fragepan volt az elsé felesége.
Csaronı 1973, 206, 207.
287 Bonrinius, Symposion, 1572, Csaronı 1973, 131. &s Aprö S., ed., Bonfinius, Symposion, 1943, XVI-XIX.
Szamosközy korvinäja: SzıLAcvı S., kiad., Szamosközy..., 1877, 105-107. öta tudjuk, hogy veletlen
folytän a törtenetiröhoz („casu guopiam ad me delatam” sc. manuscriptam — MI) sodrödott Marcus Iunianus
lustinus Epitomen historiarum Philippicarum Trogi Pompei cimmel nyilväntartott munkäja, melyet Csapodi
Csaba is hiteles, de elveszett korvinának ismer el (CsApopi 1973, 374.). Jakó Zsigmond e kódex kapcsán
utal a fejedelmi levéltáros kodikológiai érdeklődésére, amely érdeklődés nyilvánvaló Szamosközynek
az Antonio Marietti (1565—1625) jezsuitának kölcsönadott és a kolozsvári jezsuita könyvtár 1603-as
feldúlásakor elpusztult kódexről adott leírásából is: , Hunc librum paucis ante mensibus, guam haec clades
patriae incumberet, Antonio Marietto erudito Jesuitae, malo codicis genio et meo fato utendum accomodaveram,
D
æ
&
quod ideo libentius in hac publicae privataeque cladis memoria refero, quod praeclarus auctor praenomine et
nomine temporum iniuria amisso atque etiam libri titulo, quem adscripsi, interecepto solo cognomine residuo ex
omnibus opinor, typographii Achephalos hactenus prodiit. De quo eruditi conseant, viderint, mihi satis fuerit
ex fide haec referenti fidem haberi. Taceo multa alia quae in toto huius libri corpore aliter quam in vulgari
legebantur." (SZILÁGYI S., kiad., Szamosközy. .., 1877, 105—106.). Jakó 1976b, 176. a továbbiakban felteszi,
hogy a corvina Báthory Zsigmond fejedelem feldúlt könyvtárából (1598) kerülhetett annak levéltárosához.
64