Page 56 [56]
OCR
Hungaria - Transylvania - Austria és a Bibliotheca Corvina quendam ereptu[m]. Co[n]radus Gesnerus in bibliotheca,”* et Vadianus in Epitome trium terrae partiu[m] pag. 65.”** a causae amissore librorum.?* Külön érdekesnek tartom a Pseudo-Cyrillus kérdést. Ma már elfogadott, hogy a Speculum sapientiae, majd Apologi morales cimekkel megjelent, Sanctus Cyrillusnak tulajdonitott sz6veget a XIV. sz4zadi Bonjohannes de Messana irta, és—nohaa XVII. századtól kezdve még a XX. században is a IV-V. századi Cyrillus Alexandrinusnak tartották az egyébként a XIV. század körül élt Ouinedon Cyrillust — a művet többször kiadták már a XV. században is, jóval Mátyás halála előtt. A XV. századi hét kiadást követte egy 1505. évi is, de lényegében egymást másolták. Egyik kiadásban sincsen utalás arra, hogy egy Budán lévő kódexet használtak volna (nem utal ilyenre a 2014. évi kritikai kiadás sem**”). A XVIL. szazadi bécsi jezsuita, Balthasar Cordier (1592-1650) lathatéan nem tudott arrél, hogy a speculum sapientiae és az apologi morales ugyanaz a szöveg, ezért az Egyetemi Könyvtárban (Bibliotheca nostra Academia)" talált — autentikusnak ismert — corvinát alapul véve kiadta annak egy olvasatát. A cenzor a szerző rendtársa, a magyar Forrö György (1571-1641) volt. Igaznak hitte, amit a címlapon megfogalmazott: , nunc primum in lucem editi". A kódex történetéről az olvasóhoz címzett ajánlásban írt. Az ajánlás elején jelzi, hogy Cyrillus Alexandrinusnak nem ismert ilyen című műve, hiába kereste azt a kortarsak visszaemlékezéseiben vagy Antonio Possevino (1533-1611) Apparatusában.?" Ezt követően bemutatja a kéziratot, amelyből dolgozott, és kiemeli, hogy mennyi munkája volt a szöveg értelmezésével: »Benevolo Lectori... Exemplar autem quo usus sum, prout compactura, et insignia indicabant, fuerat olim gloriosae memoriae Matthiae Coruini Hungariae Regis famosissimi, e celeberrima illa totius fere Orientis Bibliotheca Budensi, per Reverendissimum D. Joannem Fabrum Viennensem Episcopum tamquam praeclarum e Danaum reliquiis trophaeum, in Academia nostra Bibliotheca suspensum. Erat quidem splendide satis, in membrana exaratum; sed adeo vitio, ut vix ulli periodo, sensus suus, aut contructio constaret. Quare mihi maximopere laborandum fuit, ut vel 245 GeEssNER 1545, a2v. — atoväbbi Bibliotheca kiadäsok Neander könyve utän jelentek meg. 24 Vapıanus 1534, 34.;, Vapıanus 1534a, 85., Vapıanus 1546, 66., VADıanus 1548, 66. 245 NEANDER 1565, 72. Utal erre az idezetre Zornaı K.-Fırz 1942, 29. 246 Az elsö ket kiadäs 1474 es 1475 körüli (Strassburg, Heinrich Eggestein, 1474 körül, ISTC ic01016000; Basel, Michael Wenssler, 1475 körül, ISTC ic01017000). BONJOHANNES-ESSER-BLANKE 2014. 248 1756-ban vitték át a kódexet a mai őrzési helyére, a Császári Könyvtárba (ONB Cod. Lat. 1037). 2 CsapoDi 1973, 200 (Nr. 219.) Pseudo-Cyrillusnak jelöli a szerzőt, és jelzi, hogy a szöveg már megjelent a XV. században is. PossEvINo Apparatus sacer ad scriptfores. . . művének első kiadása — korábbi, hasonló anyaggyűjtését összegzöen — Venetiae, Societas Veneta, 1606 jelent meg. Javított, bővített kiadása Kölnben, Johann Gymnicus műhelyében, két kötetben, 1608-ban (VDD17 7:6294800 ). 247 250 54
