Page 56 [56]
Hungaria - Transylvania - Austria és a Bibliotheca Corvina
quendam ereptu[m]. Co[n]radus Gesnerus in bibliotheca,”* et Vadianus in
Epitome trium terrae partiu[m] pag. 65.”** a causae amissore librorum.?*
Külön érdekesnek tartom a Pseudo-Cyrillus kérdést. Ma már elfogadott, hogy
a Speculum sapientiae, majd Apologi morales cimekkel megjelent, Sanctus Cyrillusnak
tulajdonitott sz6veget a XIV. sz4zadi Bonjohannes de Messana irta, és—nohaa XVII.
századtól kezdve még a XX. században is a IV-V. századi Cyrillus Alexandrinusnak
tartották az egyébként a XIV. század körül élt Ouinedon Cyrillust — a művet több¬
ször kiadták már a XV. században is, jóval Mátyás halála előtt. A XV. századi hét
kiadást követte egy 1505. évi is, de lényegében egymást másolták. Egyik kiadásban
sincsen utalás arra, hogy egy Budán lévő kódexet használtak volna (nem utal ilyenre
a 2014. évi kritikai kiadás sem**”). A XVIL. szazadi bécsi jezsuita, Balthasar Cordier
(1592-1650) lathatéan nem tudott arrél, hogy a speculum sapientiae és az apologi
morales ugyanaz a szöveg, ezért az Egyetemi Könyvtárban (Bibliotheca nostra
Academia)" talált — autentikusnak ismert — corvinát alapul véve kiadta annak egy
olvasatát. A cenzor a szerző rendtársa, a magyar Forrö György (1571-1641) volt.
Igaznak hitte, amit a címlapon megfogalmazott: , nunc primum in lucem editi". A kó¬
dex történetéről az olvasóhoz címzett ajánlásban írt. Az ajánlás elején jelzi, hogy
Cyrillus Alexandrinusnak nem ismert ilyen című műve, hiába kereste azt a kor¬
tarsak visszaemlékezéseiben vagy Antonio Possevino (1533-1611) Apparatusában.?"
Ezt követően bemutatja a kéziratot, amelyből dolgozott, és kiemeli, hogy mennyi
munkája volt a szöveg értelmezésével:
»Benevolo Lectori... Exemplar autem quo usus sum, prout compactura, et
insignia indicabant, fuerat olim gloriosae memoriae Matthiae Coruini Hun¬
gariae Regis famosissimi, e celeberrima illa totius fere Orientis Bibliotheca
Budensi, per Reverendissimum D. Joannem Fabrum Viennensem
Episcopum tamquam praeclarum e Danaum reliquiis trophaeum, in
Academia nostra Bibliotheca suspensum. Erat quidem splendide satis, in
membrana exaratum; sed adeo vitio, ut vix ulli periodo, sensus suus, aut
contructio constaret. Quare mihi maximopere laborandum fuit, ut vel
245 GeEssNER 1545, a2v. — atoväbbi Bibliotheca kiadäsok Neander könyve utän jelentek meg.
24 Vapıanus 1534, 34.;, Vapıanus 1534a, 85., Vapıanus 1546, 66., VADıanus 1548, 66.
245 NEANDER 1565, 72. Utal erre az idezetre Zornaı K.-Fırz 1942, 29.
246 Az elsö ket kiadäs 1474 es 1475 körüli (Strassburg, Heinrich Eggestein, 1474 körül, ISTC ic01016000;
Basel, Michael Wenssler, 1475 körül, ISTC ic01017000).
BONJOHANNES-ESSER-BLANKE 2014.
248 1756-ban vitték át a kódexet a mai őrzési helyére, a Császári Könyvtárba (ONB Cod. Lat. 1037).
2 CsapoDi 1973, 200 (Nr. 219.) Pseudo-Cyrillusnak jelöli a szerzőt, és jelzi, hogy a szöveg már megjelent
a XV. században is.
PossEvINo Apparatus sacer ad scriptfores. . . művének első kiadása — korábbi, hasonló anyaggyűjtését
összegzöen — Venetiae, Societas Veneta, 1606 jelent meg. Javított, bővített kiadása Kölnben, Johann
Gymnicus műhelyében, két kötetben, 1608-ban (VDD17 7:6294800 ).
247
250
54