Oldal 53 [53]
A Buda elfoglalása utáni pusztulás- XVI-XVII. századi szövegkiadások paratextusai - Mátyás és könyvtára dicsérete
A mostani nyilvántartások szerint csupán Iulius Obseguens az, akit semmilyen más
forrás nem említett — elfogadottan vagy tévesnek minősítetten — a Corvinával kapcso¬
latban." Jelenti-e ez azt, hogy érdemes a ÍV. századi szerző egyetlen fennmaradt mű¬
vének (De prodigiis liber) kiadásai paratextusait elolvasni, hátha utal valamelyik szerző
arra, hogy ismer kéziratot, amelyet a Corvinával hoznak összefüggésbe? Sylvana Rocca,
amikor az auktor által használt szavakat számba vette, áttekintette a mű kiadástörté¬
netét Aldus Manutius 1508-as editio princepsétől a Teubner-sorozat első kritikainak
számító megjelenéséig (Otto Rossbach, 1910), nem említi Budát. Az 1772-es kiadás???
megismétli a legfontosabb, terjedelmes előszavakat (Konrad Lycosthenes (1518—1561),
Johann Scheffer (1621-1679), Frans van Oudendorp (1697-1761), Johann Erhard Kapp
(1696-1756)). Kapp külön elmondja, milyen kéziratokat használt Aldus Manutius
1508-ban és Robertus Stephanus (1503-1559) 1544-ben. Ezeket az előszavakat és
ajánlásokat újraolvasva sem derült ki semmi egy esetleges magyar vonatkozasrol.
Az ókori és középkori szerzők XVI-XVII. századi kiadásainak szerzői gyakran meg¬
emlékeznek arról, hogy egykor Budán volt kéziratból dolgoztak, vagy éppen megem¬
lítik, tudnak arról, hogy ott is őriztek kéziratváltozatot. A szövegkiadások mentén el¬
készült összefoglalások — akár szótárjellegűek (efymologiae), akár filozófiai értekezések
— többször nem egyszerűen a szerzőt, a művet és a kiadást idézik, hanem azt is, hogy
Mátyás könyvtárában is megvolt a szöveg. Ilyen példát itt most csak kettőt említek.
Egy Polybius, Herodianus és Heliodorus szövegeit őrző görög kódex ma München¬
ben a Bajor Állami Könyvtárban található.233 Heliodorus Historiae Aetiopicae libri
decem című munkájának editio princepse Vincentius Obsopoeustél (1539) ismert,
aki azt Bázelben adta ki az idésebb Johann Herwagennél (1497-1558) 1534-ben.”**
A nürnbergi tanácsosokhoz címzett ajánlásában a kiadó elmondja, miként kerülhetett
a Budáról származó kódex a kezébe:
»Deuenit ad me seruatus ex ista clade Vngarica, qua serenissimi quondam
regis Matthiae Coruini bibliotheca omnium instructissima superioribus
annis a barbarie asiatica uastata est. Hunc cum alijs nonnullis miles quidam
plane gregarius et ab omnibus tam graecorum quam latinorum disciplinis
adhorrentissimus, iam apud nos tinctorem agens, tum uero illustrissimum
31 Aulus Gellius: Csapop1 1973, 230-231 (Nr. 293-294.); valamelyik Plinius: Csapop1 1973, 323-324
(Nr. 514-518.); Caius Iulius Solinus: Csapopı 1973, 356 (Nr. 604.); Terentius Varro: Csapopt 1973, 388
(Nr. 689.); Valerius Maximus: CsApopi 1973, 386 (Nr. 684.) nem tarja Mátyás könyvtára részének a leírt
kódexet.
232 OBSEOUENS 1772.
255 Cod. Graec. 157. Csapopt 1973, 329-330 (Nr. 539). Modern leírása, a kódex történetének
összefoglalásával, illetve a szövegek kiadástörténetével: Hajpú 2008, 30-40. Hajdú nem foglalkozik
a kiadások utóéletével.
234 HELIODoRUS 1534.
51