Oldal 44 [44]
Nyomtatott könyvek a Corvinában - corvinákra alapozott könyvkiadás
Stephanus Byzantinusról"? Csapodi Csaba nem tesz említést. A szerző valamennyi ki¬
adását végignézve nem találtuk nyomát olyan emlitésnek, amely a kéziratot a Bibliotheca
Corvinához kötötte volna. Az első két kiadás (Aldus Manutius, Philippo Giunta)"
kísérő- és magyarázó szövegei elenyészően rövidek, Guilielmus Xylander (1532-1576)
ugyanakkor elég bő bevezetést írt a kiadásához, "" amely kiállta az idő próbáját, hiszen
a XVII. századi legjobb kiadás három előszavában részletes szövegtörténetet is ol¬
vashatunk Mátyás vagy Buda nevének említése nélkül. Lehetetlen ugyanakkor, hogy
Szamosközy pont az ő nevét találta volna ki névsora gazdagításához.
A Bibliotheca Corvina és a nyomtatvanyok kérdéskér összegzése helyett szeretném
újra hangsúlyozni egy új corvina-könyvészet szükségességét. Ez egyben lehet egy
olyan szöveggyűjtemény is, amely időrendben valamennyi XV-XVIII. századi,
a könyvtár történetét, az egyes kódexek sorsát érintő dokumentumot tartalmaz¬
za. Ezzel bővíthető azoknak az egykor Mátyás könyvtárában őrzött szövegeknek
a sora, amelyek alapján, ha nem is editio princeps, de újabb szövegértékelés készült.
Az ilyenek sorába tartozik minden bizonnyal Giovanni Battista Guarino Veronese
(1374-1460) latin nyelvtana, amely a XV. század második felében számos kézira¬
tos másolatban és három ősnyomtatvány-kiadásban is ismert volt."§ Ezután ren¬
geteg kora újkori kiadást ért meg, az első a Schürer nyomdában, Strassburgban jelent
meg." A kiadók a szöveget annak felhasználási szándéka (tankönyvként való alkal¬
mazás, egy humanista szövegemlék kiadása) szerint változtatták, részben a szó sze¬
rinti szövegen, részben a latin nyelvi példaanyagon. A Bibliotheca Corvina peldänyät,
amelyet ma Jénában, az Egyetemi Könyvtárban őriznek," szövegként adta ki (te¬
hát nem a használatban lévő nyelvkönyvek gazdagítására) Burkhard Gotthelf Struve
(Struvius, 1671-1738) 1704-ben." Ez esetben tehát a corvina mint szövegváltozat
15 HOFFMANN, S. F. W., 1961, 441—443.
196 STEPHANUS BYZANTINUS-MANUTIUS 1502; STEPHANUS BYZANTINUS-ManuTIUS 1521.
STEPHANUS BYZANTINUS-XYLANDER 1568.
Csapont 1973, 238 (Nr. 312.) Budan diszitettnek mondja. A kódexet először Csonrosti 1881. írta le
a magyar szakirodalomban. A budai mühelykiällitäson (ZsupAn-FöLdesı, ed., Budai mühely, 2018) nem
szerepelt. Csontosinak a kötésre vonatkozó állításait bemutatja, és cáfolja Mikó 2020, 66-67. A szöveg
ősnyomtatvány kiadásai: Ferrara, Andreas Belfortis, Gallus, circa 1475 (ISTC ig00528000), Ferrara,
Andreas Belfortis, Gallus, circa 1478 (ISTC ig00529000), Heidelberg, Heinrich Knoblochtzer, 18 Dec.
1489 (ISTC ig00530000). Guarino szövegének kritikai kiadásai, KALLENDORF 2002, 260—309., illetve
VapAsz 2007 nem mondjäk, hogy a corvina szolgält ösnyomtatväny kiadäs alapjäul.
GuarINUS-BEATUS RHENANUS 1514.
200 Jena, Universitätsbibliothek, Bos. 8° 1.
201 GUARINUS-STRUvIUS 1704. Érdekes, hogy CsoNrost 1881, aki sorra vette azokat a nyomtatványokat,
amelyek a kéziratot mint corvinát említik, és tudta, hogy Struvius kiadta Guarinót, magát a kiadást
197
19
æ
199
nem említi. Valóban ritka nyomtatványról van szó, talán ezért nem járt a kezében, hanem a későbbi
szakirodalom alapján említi a kiadás tényét. VApÁsz 2007, 12. idézi a kiadást magát is, hogy létezik.
42