Oldal 40 [40]
OCR
Nyomtatott könyvek a Corvinában - corvinákra alapozott könyvkiadás Vagyis csupán a szöveg olvasata, amivel a ,vulgata" kiadás készítője szolgálatot tett, a szövegrészek rendje és a szöveg értelmezése az életműben, nem megfelelő a kiadásban. Igazából a szövegkiadás alapja volt Carolus Halm szerint rossz minőségű — ezt egyébként a legtöbb corvináról állítják a modern kritikai kiadások szerzői -, így ő egy párizsi kéziratra alapozza az ediziót. A következő kritikai kiadásban Franciscus Pauly már rögzíti a bécsi kódexet, mint amely alapján Brassicanus dolgozott, igaz, nem emliti a k&zirat provenienciäjät.'° Brassicanus leírása a Budán látottakról már a XVII. század második felétől eltűnt a szövegfilológiai apparátusokból. Feltűnt ugyanakkor a könyvtártani szöveggyűjtemények részeként (Joachim Johann Mader (1626-1680)),’” illetve a historia litteraria történetének lapjain — igaz, itt általában csak idézik vagy említik." A Salvianus-szövegkiadás történetével kapcsolatos megállapításainkat azzal zárjuk, hogy a mű (De gubernatione Dei) első magyar fordítása a Győri Papnevelde diákjainak fordításában jelent meg 1862-ben." A fordítók könyvészeti ismeretei nem voltak éppen alaposak - szerintük az első francia fordítás 1825-ben jelent meg"" —, de ismerik a legtöbb XVI-XVII. századi alapvető megjelenését a műnek: , Reánk magyarokra nézve érdekes, hogy az , Isten világkormányzatáról" irt nyolc könyvnek első kiadásához a kéziratot Brassicanus, Mátyás királyunk világhírű könyvtárából nyerte; megjelent Baselban 1530-ik évben. Fönnmaradt összes munkáit Pithoeus Péter!" rendezte és bocsátotta először sajtó alá Párisban 1580. Minden kiadás között legismertebb Baluzius Istváné."? Megjelent ily cím alatt: Sanctorum presbyterum Salviani Massiliensis et Vincentii Liriensis""? opera. edlidit] Steph[anus] Baluzius. Paris, 1663, 1669, 1684. Bremae 1688. Venetiis 1728. mind nyolcadrét; Pedeponti 1743. 4-rét.”!”* Ez a megjegyzés nem a nemzeti büszkeségtől duzzadó tudás kifejezése. Roppant érdekesnek, és a magyar egyházak, a papi értelmiség gondolkodástörténete szempontjából fontosnak látom ugyanakkor azt, hogy a győri Szent Imre Egylet tagjai Salvianus püspök gondolatvilágát aktualizálják saját koruk viszonyaira, és eljárásuk 166 SALVIANUS (ed. PAuLy) 1883, VIIII. 167 BRASSICANUS (ed. MADER) 1666, 135—143. 168 Lásd például a Friedrich Boltz wittenbergi disszertációjáról írtakat: Borrz—BERGER 1717, 177-178.; Borrz 1717, 177-178. 19 SALVIANUS 1862. 7 SALVIANUuS 1862, XV. 171 Pierre Pithou (Pithoeus, 1539-1596). 12 Etienne Baluze (1630-1718). Vincent de Lerins (Lerini Szent Vince, V. század). 14 SALvIANUS 1862, XXX. 38
