Oldal 37 [37]
Nyomtatott könyvek a Corvinában - corvinákra alapozott könyvkiadás
Hunyadi Mátyás könyvtára 1490 és 1526 közti történetéhez a leghosszabb elbeszélő
szöveg Brassicanus leírása 1525. évi budai látogatásáról. Ebben számos kódexet fel¬
sorol, amelyeket ott látott. Ez a leírás az általa megjelentetett Salvianus Massiliensis¬
kiadäs (1530) Christoph von Stadion (1478-1543) augsburgi püspökhöz (1517-1543)
cimzett ajänläsäban talälhatö.'*” A marseilles-i püspök müveit tartalmazö corvina
volt a kiadás alapja is." Diego Baldi elkészitette a teljes, Christoph von Stadionhoz
szóló levél kritikai kiadását, a Brassicanus által említett szerzők műveit azonosította,
a vonatkozó szöveghelyeket is idézi." Németh András részleteiben is elemezte ezt
az ajánlást, de abból a szempontból, hogy a Brassicanus által említett kéziratok ma
hol találhatók. A Corvina történetére vonatkozó ismeretek szempontjából azon¬
ban számunkra fontosabb a Salvianus- mű kiadástörténete. Anélkül, hogy minden
editiót kézbe tudtunk volna venni — számuk megközelíti a százat —, ezek könyvünk
tárgyának szempontjából három csoportba sorolhatók. A legfontosabbak talán azok,
amelyekben teljes terjedelmében közlik Brassicanus Corvina-leírását. A második cso¬
portot alkotjäk azok, amelyek Konrad Rittershausen (1560-1630) 1611. évi kiadásá¬
val kezdődnek, és amelyekben a kiadó közli az általa írt Salvianus-életrajzot, illetve
a művei kiadástörténetét. Ebben ugyanis egy bekezdésben megemlíti, hogy az első
kiadó Brassicanus volt, aki a kéziratot Budán, a magyar király könyvtárában találta.
A harmadik csoportba azok a kiadások tartoznak, amelyekben egyik szöveg sem sze¬
repel, és nem is említik a tényt, hogy az editio princeps a Corvina példányán alapszik.
Fontosnak gondolom annak a vizsgálatát is, hogy azokat a könyveket, amelyekben
szó esik a Corvináról, kinek ajánlották a kiadók.
Diego Baldi szerint az 1530. évi bázeli, Brassicanus-féle szövegkiadás nem váltott
ki nagy megelégedést." Véleményét a gyors újrakiadás tényével indokolja, jóllehet
magam éppen ebben látom a sikert. Ő maga a szakirodalomból említ egy 1562-es
firenzeit (Lorenzo Torrentino), de ezt az olasz közös katalógus (EDIT 16) nem is¬
meri (példányt sem találtam). Az 1564-es római sajtó alá rendezője, Pietro Gallesini
(1520-1590) nem ter ki a budai k£ziratra.'” A francia nyomdahelyeken megjelent
kiadások a Pierre Pithou (Pithoeus, 1539-1596) gondozta - €s sajät kézirataval 6sz¬
szehasonlított — 1575. évi párizsi editióra" mennek vissza. Valódi könyvsikernek is
mondható, hiszen a latin kiadás mellett 1575-ben még kétszer megjelent franciá¬
ul is“? Nicolas de Bauffremont (1520—1582) fordításában. Pithou Brassicanusnak
Stadion püspökhöz írt levelét teljes terjedelmében közölte, és ezt megismételte az
42 SALVIANUS (ed. BRAssicANus) 1530 (OSZK App. H. 224.), fol. a2r—adv.; Vö. BALDpI 2011.
143 A kódex ma: ONB Cod. Lat. 826 (Csaronı 1973, Nr. 583.)
44 BALDI 2011.
45 NÉMETH 2013; NÉMETH 2013a.
46 BALDI 2011, 153.
47 SALVIANUS (ed. GALLESINI) 1564.
148 Sarvıanus (ed. BrAssıcanus-PıTHou) 1575.
49 SALVIANUS (ed. BAUFFREMoNT) 1575a. Vö. PETTEGREE-WALSBY-WILKINSON 2007, Nr. 47346, Nr. 47347.
35