Oldal 31 [31]
OCR
Nyomtatott könyvek a Corvinában - corvinákra alapozott könyvkiadás ad... papam Sixtum IV." című művei. Nem vitatható a feltételezés jogossága, mint ahogyan az sem, hogy Giovanni de Capistrano életrajzának9" — akinek szentté avatását Mátyás kezdeményezte — meg kellett lennie a bibliotékában. Ugyanígy elképzelhető (én biztosnak tartom), hogy a Mátyásnak" vagy Vitéz Jánosnak" ajánlott könyvek is megvoltak Budán. Nem elképzelhetetlen, hogy Platón összes műveinek Marsilio Ficino (1433—1499) által fordított kiadása (Firenze, 148497) Budán is fellelhető volt, és Csapodi Csaba ezzel kapcsolatban lelkesen rögtön feltételezi, hogy a király ebből egy díszes kéziratot is másoltatott magának." Ezzel szemben érdekes, hogy Csapodi, aki tudta, hogy Alexander Cortesius (1460—1490) De laudibus bellicis Matthiae Corvini Hungariae regis című panegyricusa 1487-ben Rómában a szerző felügyeletével megjelent, 9" nem feltételezi az ősnyomtatvány megletet a bibliotheca regia polcain. E műnek létezik a király számára készített díszes másolata," ám Csapodi kifejezetten le is írja indoklás nélküli állítását, hogy Cortesius a nyomtatott verziót nem küldte el a királynak." További vizsgálat tárgya lehet, hogy a díszkézirat nem az ősnyomtatvány alapján készült-e, a szerző javításaival? "2 A feltételezett nyomtatványok sorát gyarapítják a Ihuróczy Janos (1435-1489) és Antonio Bonfini (1434-1503) ältal talän Budän hasznält &s idézett szerzők műveinek kiadásai, " illetve a XVI. és XVII. században felbukkant utaläsokböl, jegyzekekböl kikövetkeztethető munkák sora. Összesen további 62 nyomtatvány. Az ősnyomtatványokkal kapcsolatban tehát elmondhatjuk, hogy Hunyadi Mátyás hasonlóan viszonyult hozzájuk, mint a bevezetőben idézett kortárs uralkodók: ha lehetett, a kéziratokat helyezte előtérbe, a reprezentációs funkciót valójában a díszített kéziratok látták el." Példát említettünk arra is, hogy nyomtatványt másoltatott ma103 Roma, sine anno (Hain 16.079; Hain 16.080; CsApPoDpi 1973, Nr. 696.) 104 Csapopı 1973, Nr. 332. (Hieronymus de Udine munkäja) 105 Petrus Nigri, C/ypeus Thomistarum, Venetiae, 1481 (Haın 11.888; Csapopt 1973, Nr. 493.) 106 Georgius de Pauerbach, Tbeoriae novae planetarum, Cca. 1472 (Csaropı 1973, Nr. 497.) 107 HC 13062, BMC VI, 666-667. A kiadäs dätumänak pontosítására: KRISTELLER 1978, 25-35. (A Mátyásnak szóló ajánlások üzleti megfontolásáról, illetve a neki feltehetően küldött példányról: 35.) 108 Csaropı 1973, Nr. 506. 19 GW 7794 (post 1484), ISTC ic00938800 (post 1485. jünius 1.) Eucharius Silber; Csapodi ällapitotta meg a pontosabb megjelenési időt: Csapopi 1982.; Vo. Havas 1965. 10 Wolfenbüttel, HAB Cod. Guelf. 85.1.1. Aug. 2; Csaropı 1973, Nr. 207. u „Den Panegyricus hat der Verfasser nicht in dieser gedruckten Form dem König übersandt,...” Vö. Csaronı 1982, 209. Csarovı 1982 megällapitja, hogy a ködex &s az Ösnyomtatväny szövege elter („Der Text der Wolfenbütteler Handschrift und der der Inkunabel stimmen also nicht genau überein ...”), €s azt, hogy az 1531. evi kiadäs a diszködex alapjän keszült: Corresıus-Ogsoroeus 1531 (OSZK Ant. 5244). Zsupän Edina, aki összefoglalja a Wolffenbüttelben őrzött kézirat datálására vonatkozó irodalmat, megállapítja, hogy az 1487 augusztusa után lett készen, de 1488. június előtt. Ő sem tér azonban ki arra a kérdésre, hogy miként viszonylik az ősnyomtatvány és a kéziratszöveg egymáshoz (ZSUPÁN—-HEITZMANN, hrsg., Corvina Augusta..., 2014, 73-77.) 15 Vö. KuLcsÁR P. 1973. 14 Vö. Mixó 1999. & S 3 112 29
