Oldal 31 [31]
Nyomtatott könyvek a Corvinában - corvinákra alapozott könyvkiadás
ad... papam Sixtum IV." című művei. Nem vitatható a feltételezés jogossága, mint
ahogyan az sem, hogy Giovanni de Capistrano életrajzának9" — akinek szentté ava¬
tását Mátyás kezdeményezte — meg kellett lennie a bibliotékában. Ugyanígy elkép¬
zelhető (én biztosnak tartom), hogy a Mátyásnak" vagy Vitéz Jánosnak" ajánlott
könyvek is megvoltak Budán. Nem elképzelhetetlen, hogy Platón összes műveinek
Marsilio Ficino (1433—1499) által fordított kiadása (Firenze, 148497) Budán is fel¬
lelhető volt, és Csapodi Csaba ezzel kapcsolatban lelkesen rögtön feltételezi, hogy
a király ebből egy díszes kéziratot is másoltatott magának." Ezzel szemben érdekes,
hogy Csapodi, aki tudta, hogy Alexander Cortesius (1460—1490) De laudibus bellicis
Matthiae Corvini Hungariae regis című panegyricusa 1487-ben Rómában a szerző
felügyeletével megjelent, 9" nem feltételezi az ősnyomtatvány megletet a bibliothe¬
ca regia polcain. E műnek létezik a király számára készített díszes másolata," ám
Csapodi kifejezetten le is írja indoklás nélküli állítását, hogy Cortesius a nyomtatott
verziót nem küldte el a királynak." További vizsgálat tárgya lehet, hogy a díszkézirat
nem az ősnyomtatvány alapján készült-e, a szerző javításaival? "2
A feltételezett nyomtatványok sorát gyarapítják a Ihuróczy Janos (1435-1489) és
Antonio Bonfini (1434-1503) ältal talän Budän hasznält &s idézett szerzők műveinek
kiadásai, " illetve a XVI. és XVII. században felbukkant utaläsokböl, jegyzekekböl
kikövetkeztethető munkák sora. Összesen további 62 nyomtatvány.
Az ősnyomtatványokkal kapcsolatban tehát elmondhatjuk, hogy Hunyadi Mátyás
hasonlóan viszonyult hozzájuk, mint a bevezetőben idézett kortárs uralkodók: ha le¬
hetett, a kéziratokat helyezte előtérbe, a reprezentációs funkciót valójában a díszített
kéziratok látták el." Példát említettünk arra is, hogy nyomtatványt másoltatott ma¬
103 Roma, sine anno (Hain 16.079; Hain 16.080; CsApPoDpi 1973, Nr. 696.)
104 Csapopı 1973, Nr. 332. (Hieronymus de Udine munkäja)
105 Petrus Nigri, C/ypeus Thomistarum, Venetiae, 1481 (Haın 11.888; Csapopt 1973, Nr. 493.)
106 Georgius de Pauerbach, Tbeoriae novae planetarum, Cca. 1472 (Csaropı 1973, Nr. 497.)
107 HC 13062, BMC VI, 666-667. A kiadäs dätumänak pontosítására: KRISTELLER 1978, 25-35.
(A Mátyásnak szóló ajánlások üzleti megfontolásáról, illetve a neki feltehetően küldött példányról: 35.)
108 Csaropı 1973, Nr. 506.
19 GW 7794 (post 1484), ISTC ic00938800 (post 1485. jünius 1.) Eucharius Silber; Csapodi ällapitotta meg
a pontosabb megjelenési időt: Csapopi 1982.; Vo. Havas 1965.
10 Wolfenbüttel, HAB Cod. Guelf. 85.1.1. Aug. 2; Csaropı 1973, Nr. 207.
u „Den Panegyricus hat der Verfasser nicht in dieser gedruckten Form dem König übersandt,...” Vö.
Csaronı 1982, 209.
Csarovı 1982 megällapitja, hogy a ködex &s az Ösnyomtatväny szövege elter („Der Text der
Wolfenbütteler Handschrift und der der Inkunabel stimmen also nicht genau überein ...”), €s azt, hogy az
1531. evi kiadäs a diszködex alapjän keszült: Corresıus-Ogsoroeus 1531 (OSZK Ant. 5244). Zsupän
Edina, aki összefoglalja a Wolffenbüttelben őrzött kézirat datálására vonatkozó irodalmat, megállapítja,
hogy az 1487 augusztusa után lett készen, de 1488. június előtt. Ő sem tér azonban ki arra a kérdésre,
hogy miként viszonylik az ősnyomtatvány és a kéziratszöveg egymáshoz (ZSUPÁN—-HEITZMANN, hrsg.,
Corvina Augusta..., 2014, 73-77.)
15 Vö. KuLcsÁR P. 1973.
14 Vö. Mixó 1999.
&
S
3
112
29