Seite 29 [29]
Nyomtatott könyvek a Corvinában - corvinákra alapozott könyvkiadás
rajzoktól, például a II. könyv végi nyilazó férfi mellett a jobb oldalon állnak a bás¬
tyák (míg a két veronai ősnyomtatványban és a drezdai kódexben is a bal oldalon).”
Mostani témánktól távolabbra visz az illusztrációk összehasonlítása, de meggyőző¬
désem, hogy a fennmaradt, nagyszámú kéziratos változat összevetése közelebb hoz
bennünket a drezdai kódex pontosabb leírásához. Az egész Valturio-kérdés pedig
Mátyás könyvhasználatának, gyűjtési szokásainak megismeréséhez tartogat érdekes
adalékokat. Teljes bizonyossággal nem mondhatjuk, hogy az említett isztambuli ős¬
nyomtatvány Mátyásé lett volna, de semmiképpen nem zárható ki.
Ugyancsak bizton állítható, hogy Andreas Hess budai kiadványaiból,? illetve a bu¬
dai , Confessionale nyomdászá"-nak munkáiból" is kapott a király ajándékba példányt.
Ugyanakkor nem tudjuk megmondani, hogy a Budán, 1473-ban Andreas Hess által
kiadott Cöronica Hungarorumnak? azt a példányát, amelyet a király kapott, milyen
formában díszítették, ugyanis a fennmaradt példányok egyike sem illuminált." Ne¬
hezen hihető, hogy a király a költségén megjelent esztergomi misekönyveket legalább
ne látta volna, de hogy kapott-e külön díszített példányt, talán örökre rejtély marad."
Tudjuk, hogy Thuréczy Jânos Chronica Hungaroruma 1488-ban kétszer is megjelent,
Augsburgban és Brünnben." A brünni kiadásból nem ismerünk olyan példányt, amely
kapcsolatba hozható Mátyás királlyal. Az Országos Széchényi Könyvtárban azonban
őriznek egy pergamenre nyomtatott, nagyon gazdagon illusztrált, a király címerét is vi¬
selő, neki dedikált példányt, amelyről többen felteszik, hogy valöban a hires bibliotheca
része volt. Csapodi kétségesnek tartja ezt, a díszítést kiadói fogásnak tudva be.? Szem¬
pontunkból azonban mindegy is, hogy ez a példány forgott-e Hunyadi Mátyás kezében,
azonban jól illusztrálja, hogy a királyok abban az időben gyűjtöttek nyomtatványokat is,
igaz, a kiadók vagy a királyi könyvtárak őrei gondoskodtak arról, hogy a nyomtatvány
a díszes kéziratokéhoz hasonló öltözetet kapjon.
92 Párizs, 1532, 1534, 1535, 1553. Én az 1532-es kiadást használtam, az Országos Széchényi Könyvtárban
Ant. 337(2).
*. Basilius Magnus és Xenophon mitivei, 1473 (RMNy 1; GW 3702), a Chronica Hungarorum, 1473 (RMNYy 2;
GW 6686; Csaronı 1973, Nr. 745.)
** Antoninus Florentinus, Confessionale, 1477 (RMNy 3; GW 2108, Csaropı 1973, Nr. 41.), Laudivius
Sacchia, De vita Hieronymi, 1478-1479 (RMNy 5; Csaropı 1973, Nr. 580.)
® RMNy 2; Haın 4994; GW 6686: SOLTÉSZNÉ-HORVÁTH J., kiad., Cöronica Hungarorum, 1973; CsAPODI
1973, Nr. 745.
A fennmaradt példányokat nyomdatechnikai szempontból vizsgálta Borsa 1973.
"7 Breviarium Strigoniense, Venezia, 1480, Erhard Ratdolt (GW 5468, RMK III. 1., Csaropı 1973, Nr. 737.);
Breviarium Strigoniense, Nürnberg, 1484, Georg Stucks (GW 5469, RMK III. 9., Csaropı 1973, Nr.
736e.); Missale Strigoniense, Nürnberg, 1484, Anton Koberger (Hain 11429, RMK II. 7., Csaronı 1973,
Nr. 897-908?.); Missale Strigoniense, Venezia, 1486, Erhard Ratdolt (RMK III. 11., Csaropı 1973. Nr.
897-908?)
9 Augsburg, 1488, Erhard Ratdolt (RMK III 15; Harn 15.518; Csapopr 1973, Nr. 653.), Brünn, 1488
(RMK III. 16; Hain 15.517; Csaropı 1973, Nr. 652.); V6. Batocu J. 1966, I, 329.
% OSZK Inc. 1143; Frrz 1937, MAzyusz 1967. A brünni kiadás összes példányának történetéről lásd FARKAS
G. F. 2020.
27