Oldal 22 [22]
A Bibliotheca Corvina a kortárs gyűjtemények sorában
kapcsolódott, amely a legfontosabb reprezentációs tereket foglalta magában: a trónter¬
met és a kápolnát. Arra vonatkozóan ma még nincs lényeges adatunk, hogy Mátyás
idején volt-e reprezentatív funkciója, de az, hogy a későbbi korszakokban - beleértve
ebbe a török időket is — a palota nevezetességei közé tartozott, egyértelműen erre utal.
A könyvtár mindenképpen megfelelt tehát a kor humanista ideális könyvtárának.
Körvonalazódik egy olyan vélemény, hogy gyarapítása is éppen ennek a humanista
eszményt megfogalmazó körnek volt a feladata, és tegyük hozzá, érdeke. Dalmáciai,
itáliai, német, cseh, lengyel humanisták a szereplői annak a tudós kapcsolatrendszer¬
nek (hálózat), amely egyrészt az egyes művek fellelhetőségéről, másrészt a legjobb
másolókról, vagy éppen eladókész kéziratokról informálta a Mátyás közvetlen kör¬
nyezetében élőket. Csúnyán fogalmazva, a Bibliotheca Corvina egy tudós kör magán¬
könyvtára volt, akik kihasználták és kiszolgálták egy nagyhatalom fejének reprezen¬
tációs igényeit és mindenképpen tudatos, kulturális intézményt teremtő szándékait.
Használta-e s milyen mértékben ezeket a könyveket Mátyás? A görög kódexekben
gyönyörködhetett, olvasni nem tudta őket. A latin kódexeket tudta olvasni, jólle¬
het nem biztos, hogy a szövegekkel a díszkódexben találkozott először. Dézsi Lajos
idézi Philippus Bergomensis históriáját 1463-ból, miszerint a magyar király párnája
alatt történetírók lettek volna, amelyeket szeretett olvasgatni, és két nevet is említ,
Curtius Rufuset, illetve Titus Liviuset.*
Több olyan peldät tudunk, amikor egy-egy szövegre mint ismertre hivatkozik az ajän¬
dék díszes kötet vagy éppen ősnyomtatvány kézhezvételekor (például Silius Italicus,
Roberto Valturio). Ismerjük Mátyás életének históriáját, és világosan látszik, hogy alig
volt ideje budai udvarában tartózkodni. Biztosan részt vett tudós disputákon, a házas¬
élet tisztaságáról szólónak fiktív jegyzőkönyvét is ismerjük Antonio Bonfini leírásában
(De pudicitia conjugali et virginitate dialogi).” A művet tartalmazó kódexet feltehetően
az özvegy királyné, Beatrix vitte magával Nápolyba, onnan Zsámboky János tulajdo¬
nába került. Johannes Leunclavius 1572-ben az ő könyvtárából adta ki."
Matyas konyvhasznalatahoz szamba kell venni, hogy vajon a Bibliotheca Corvindban
voltak-e nem latin és görög nyelvű könyvek? Olasz biztosan volt. Vitatjak a szak¬
emberek, de van, aki felteszi, hogy a ma a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzött
Dante-ködex is resze lehetett a gyüjtemenynek.°! Tudott-e Mátyás egyáltalán ola¬
# DezsıL. 1902.
9 Az eredeti kódex mai lelőhelye: OSZK Clmae 421. - Csaropt 1973, Nr. 131. Kritikai kiadása: BONFINIUS,
Symposion, 1943.
°° BonFINtus, Symposion, 1572.
" Feltehető, hogy a velencei Giovanni Como ajándékozta Mátyásnak 1464-ben, lásd erről FossaLuzza 2006,
51-90.
20