OCR
A Bibliotheca Corvina a kortárs gyűjtemények sorában a nyugati keresztény kultúrkörben uralkodó király vagy éppen pápa is ambicionálta, úgy az oszmán uralkodók közt is voltak olyanok, akik törekedtek az ismert világra vonatkozó ismeretek teljességének összegyűjtésére. A gyűjteményt — ma, ugye, divat „tudästär”-nak nevezni a könyvtárakat — , a tudás kincsestára" címmel illették. A másik közkedvelt elnevezés ,a bölcsesség fegyvertára" volt. A keleti tudósok is figyelmeztettek a sok nem olvasott könyv hiábavalóságára. A túl sok összegyűjtött, ám nem olvasott, nem használt könyv ugyanis a bölcsesség éjszakája, a mennyiség érdekli a gyűjtőt, nem a tartalom." Bagdadban a perzsa Ibn Abi Tahir Tayfur (819-893) könyvtáros, író kezdeményezte egy , világ" bio-bibliográfia megteremtését , szerzők könyve" címen, hasonlóan Ibn al-Nadim (995/998) bagdadi bibliografus is (Kitab al-Fihrist (Könyvek katalögusa)). A könyvtärakkal, könyvhasznälattal kapcsolatos jelenségek tehát közösek a különféle kulturális csoportoknál, ezért élhetünk előfeltevéssel a XV. századra nézve is. Ahogy az arab tudás nyugat-európai megjelenésében is cezúrának számít a XIII. századot követő időszak, úgy a könyvtárak történetében sem meglepő az, hogy nem lehet mechanikus módon egymáshoz hasonló (nyugati keresztény és muszlim) jelenségekkel számolni. Így például amikor II. Bajazid könyvtárának katalógusában görög, más keleti keresztény, vagy éppen latin kódexeket keresünk, csalatkoznunk kell. Nem jelenti ez azt, hogy a könyvtárat magát nem enciklopédikusnak szánták, és azt sem, hogy a szultáni palotában nem voltak ilyen könyvek, de ezek összeírása a belső könyvtárra, vagyis a szultáni lakosztályban elhelyezett bibliotékára vonatkozik. Maga a gyűjtemény a kortárs — Isztambulhoz képest - nyugatibb bibliotekäk méltó, egyenrangú párja. V. Sixtus pápa, a burgundiai hercegek, Lorenzo Medici, Hunyadi Mátyás könyvtárához hasonlítható és mindenképpen jelentősebb, mint VII. Henrik angol, vagy akár XI. Lajos és VIII. Károly francia királyoké — hogy csak a kortárs, közelkortárs bibliofil uralkodók közül említsek néhányat. Tartalmi tekintetben II. Bajazid szultán könyvtára enciklopédikus jellegű volt. Korán-elemzések, teológia, jog és jogi iskolák, filozófia, logika, külön az erkölcs, és ezzel összefüggésben — boldog idők, amikor még volt összefüggés! — a politikaelmélet. Külön az uralkodók nevelésének szempontrendszerét taglaló művek (egyfajta fejedelemtükrôk). Természetesen jelentős számban voltak orvostudományi szövegek, illetve a hétköznapi medicinát szolgáló gyógynövényekről, a bevett gyógyítási gyakorlatokról szóló munkák. Ezen túlmenően a ffora és a fauna tudományos leírásai, ezen tudományok alkalmazott része, vagyis a gazdálkodásra (mezőgazdaság) vonatkozó könyvek, de nem hiányzik az okkultizmus sem. Jelentős számú a szépirodalmi szöveg (török, perzsa és arab). A természettudományok a természet bemutatásán túlmenően is jelen vannak: csillagászat, földrajz, de olyan alkalmazott-ismeretjellegű diszciplínák is, mint az aritmetika, geometria, optika, illetve a különféle szerkezetek. > al-JAnız (776-868), Kitab al-Hayawän, 1, 61; al-Mas’üni (896-956), Prairies d’Or, II, 374. 12