Oldal 14 [14]
A Bibliotheca Corvina a kortárs gyűjtemények sorában
a nyugati keresztény kultúrkörben uralkodó király vagy éppen pápa is ambicionálta,
úgy az oszmán uralkodók közt is voltak olyanok, akik törekedtek az ismert világra
vonatkozó ismeretek teljességének összegyűjtésére. A gyűjteményt — ma, ugye, divat
„tudästär”-nak nevezni a könyvtárakat — , a tudás kincsestára" címmel illették. A má¬
sik közkedvelt elnevezés ,a bölcsesség fegyvertára" volt. A keleti tudósok is figyel¬
meztettek a sok nem olvasott könyv hiábavalóságára. A túl sok összegyűjtött, ám
nem olvasott, nem használt könyv ugyanis a bölcsesség éjszakája, a mennyiség érdek¬
li a gyűjtőt, nem a tartalom." Bagdadban a perzsa Ibn Abi Tahir Tayfur (819-893)
könyvtáros, író kezdeményezte egy , világ" bio-bibliográfia megteremtését , szerzők
könyve" címen, hasonlóan Ibn al-Nadim (995/998) bagdadi bibliografus is (Kitab
al-Fihrist (Könyvek katalögusa)). A könyvtärakkal, könyvhasznälattal kapcsolatos
jelenségek tehát közösek a különféle kulturális csoportoknál, ezért élhetünk előfelte¬
véssel a XV. századra nézve is. Ahogy az arab tudás nyugat-európai megjelenésében
is cezúrának számít a XIII. századot követő időszak, úgy a könyvtárak történetében
sem meglepő az, hogy nem lehet mechanikus módon egymáshoz hasonló (nyuga¬
ti keresztény és muszlim) jelenségekkel számolni. Így például amikor II. Bajazid
könyvtárának katalógusában görög, más keleti keresztény, vagy éppen latin kódexe¬
ket keresünk, csalatkoznunk kell. Nem jelenti ez azt, hogy a könyvtárat magát nem
enciklopédikusnak szánták, és azt sem, hogy a szultáni palotában nem voltak ilyen
könyvek, de ezek összeírása a belső könyvtárra, vagyis a szultáni lakosztályban elhe¬
lyezett bibliotékára vonatkozik. Maga a gyűjtemény a kortárs — Isztambulhoz képest
- nyugatibb bibliotekäk méltó, egyenrangú párja. V. Sixtus pápa, a burgundiai herce¬
gek, Lorenzo Medici, Hunyadi Mátyás könyvtárához hasonlítható és mindenkép¬
pen jelentősebb, mint VII. Henrik angol, vagy akár XI. Lajos és VIII. Károly fran¬
cia királyoké — hogy csak a kortárs, közelkortárs bibliofil uralkodók közül említsek
néhányat. Tartalmi tekintetben II. Bajazid szultán könyvtára enciklopédikus jellegű
volt. Korán-elemzések, teológia, jog és jogi iskolák, filozófia, logika, külön az erkölcs,
és ezzel összefüggésben — boldog idők, amikor még volt összefüggés! — a politikael¬
mélet. Külön az uralkodók nevelésének szempontrendszerét taglaló művek (egyfajta
fejedelemtükrôk). Természetesen jelentős számban voltak orvostudományi szövegek,
illetve a hétköznapi medicinát szolgáló gyógynövényekről, a bevett gyógyítási gya¬
korlatokról szóló munkák. Ezen túlmenően a ffora és a fauna tudományos leírásai,
ezen tudományok alkalmazott része, vagyis a gazdálkodásra (mezőgazdaság) vonat¬
kozó könyvek, de nem hiányzik az okkultizmus sem. Jelentős számú a szépirodalmi
szöveg (török, perzsa és arab). A természettudományok a természet bemutatásán túl¬
menően is jelen vannak: csillagászat, földrajz, de olyan alkalmazott-ismeretjellegű
diszciplínák is, mint az aritmetika, geometria, optika, illetve a különféle szerkezetek.
> al-JAnız (776-868), Kitab al-Hayawän, 1, 61; al-Mas’üni (896-956), Prairies d’Or, II, 374.
12