Page 11 [11]
Előszó: Egy könyvtár - többféle kultusz
A mohácsi csatavesztés (1526), majd a Magyar Királyság fővárosának oszmán-török
kézre kerülése (1541) után a Corvina széthullása egyben a Királyság szétesésének
a szimbóluma is lett. Hasonlóképpen a mindig remélt országegyesítésre — a törökök
által elfoglalt országrészek, az Erdélyi Fejedelemség, majd Nagyfejedelemség, illet¬
ve a Habsburg királyok uralma alatt lévő területek — törekvők mindig próbálkoztak
a Bibliotheca Corvina egységének helyreállításával is (a könyvek összegyűjtésére). Aki
képes a Corvina darabjait újra egy helyen felállítani, képes lehet az ország egysé¬
gének megteremtésére is. A magyar főurak és főpapok, ambiciózus szerzetesrendek
(mint a jezsuiták), az erdélyi fejedelmek, és persze a Habsburg-udvar is hasonlókép¬
pen gondolkodott. Utóbbi a XVII. század elejétől már a Habsburg Birodalom egysé¬
ges kultuszának kialakításán dolgozott, és ennek az elemévé tették a Corvina ügyét
is. A Habsburg Birodalom jogi létrejötte (1806) után már csak a magyarokkal való
kiegyezés segítésének egyik eszközét látták a Könyvtárban. A bécsi udvar a korai
újkortól kezdve élt egy olyan kommunikációnak a lehetőségével, amely szerint a ma¬
gyarok csak az osztrákoknak köszönhetően keresztények, és ha egyáltalán csak vala¬
mennyire is, de kulturáltak. A Corvina története — amelyet ráadásul egy olyan király
hozott létre, aki elfoglalta Bécset is, és ő maga is császári ambícióval bírt — így (ha
a Habsburg-udvar teremti meg egységét) appropriálható lett volna Bécs mint a kultú¬
rát nyújtó javára. Ez utóbbi elem figyelhető meg az erdélyi szászoknak a Corvinához
való viszonyulásában is. A székelyekkel való vitában — kinek van ősibb kultúrája —
került elő a gondolat, hogy ők azok, akik a budai udvar — és a Corvina — örökösei, de
jaj, a XVII. század végén a Brassóba menekített budai gyűjtemény a gazdag szász
örökséggel együtt tűzvész áldozata lett.
A Corvina azonban a reneszánsz humanisták alkotása. Felelősségteljes tudósok, vagy
éppen csibész kalandorok, de a könyveket mindenekfelett szerető értelmiségiek fá¬
radoztak a budai könyvtár gyarapításán. A vágyott cél, az ókori szövegkorpusz közel
teljessége egy helyen összegyűjtve, valóban olyan, amiért érdemes lelkesedni. Nem
mellesleg nagyszerűen lehet rá építeni kiváló kulturális politikát és tudományszer¬
vezést — a Magyar Királyság felelős vezetői a XV. század utolsó harmadában éltek is
ezzel a lehetőséggel. Nem véletlen tehát, hogy a Corvina széthullását a leghangosab¬
ban Európa humanistái siratták. Mentették, amit lehetett, sajtó alá rendeztek olyan
szövegeket, amelyeknek csak egy kéziratos példányáról tudtak. Emellett mindenütt
megemlékeztek a nagy királyról, Hunyadi Mátyásról, aki ezt a csodát finanszírozta
— az értelmiségi mindig dicséri azt, aki fizeti álmai megvalósulását. Mátyás király
hírneve, a Corvina hírneve és a Magyar Királyság hírneve így kapcsolódott össze.
A korai újkorban , Maztbias Corvinus" és a , Bibliotheca Corvina" olyan két fogalom
lett, mint napjainkban a , puszta", a ,gulyás" vagy éppen a , tokaji bor". Még akkor
is, ha éppen 2022-ben már ezek is elhalványuló kifejezések a gyűlölködő politi¬
kai csoportok (és a mögöttük álló gazdasági maffiák) kommunikációjának hatására.
Ha a XVI-XVII. században Hungaria szóba kerül egy könyvben — szinte műfajtól