Seite 108 [108]
OCR
DÉR CSILLA ILONA szintaktikailag nem ekvivalens, ugyanis egyedül ennek az inszubordinációtípusnak nincs a magyarban a hogy kötőszó nélküli változatban szó szerinti megfelelője. Feltehetően a felszólító módú / kötőmódú igealak miatt van ez így: önálló, nem inszubordinált használatban a felszólító módnak kijelentő fajtájú mondatban nincs értelme (*Összefoglaljam...), csak a kijelentőnek, de utóbbiak kevéssé terjedtek el a nyelvhasználatban, inkább határozói igenévképzős alakok élnek (lásd fentebb, bár a mondásigékkel lehetséges, pl.: Mondok egy példát - Egy példát mondva, vö. Hogy egy példát mondjak). Kíváncsi voltam, hogy az interjú során explicit módon is felbukkannak-e egyes nyelvi, különösen bizonyos nyelvművelői eredetű babonák. Egyetlen ilyen hangzott el, a legismertebbek egyike, amely mind az alárendelő, mind a mellérendelő kötőszókkal (és diskurzusjelölőkkel) való mondatkezdést tiltja (annak ellenére, hogy az utóbbiak, tehát a mellérendelő kötőszók minden, a témával kapcsolatos nyelvészeti szakmunka szerint szövegkapcsoló elemekként is működnek): , Hogy-gyal, de-vel, és-sel nem kezdünk mondatot". A MID-hallgatók ugyanakkor kritikával is viszonyultak ehhez a , szabályhoz", és inkább a műfajistilisztikai ismeretekhez kötötték: egyikük szerint , hivatalos szövegben ezek a szabályok nem teljesen okafogyottak", míg a szépirodalomra, kreatív nyelvhasználatra nem vonatkoztathatók. Az előbbihez kapcsolódóan arra a kérdésemre, hogy tanítanák-e és ha igen, milyen szinten oktatnák a magyart tanulóknak az inszubordinált mellékmondatokat, többen is egyértelműen igennel feleltek, sőt, volt, aki szerint ezeket kész formaként (pl. Hogy te mekkora paraszt vagy!) mindenféle grammatikai magyarázat nélkül már A1, A2 szinten is meg lehet mutatni (mások inkább középhaladóknak szánnák őket). E szerint az interjúalany szerint a MagyarOK nyelvkönyv is számos, a kollokviálisra jellemző formát (pl. hogyhogy) tartalmaz. A forma grammatikai részletezése a B2 szint környékén már szükséges, ekkor kiegészíttethetjük a mellékmondatot a hipotetikus főmondattal, és elmagyarázhatjuk, hogy sokszor miért nem jelenik meg: , elhagytam, mert felesleges kimondani". Végezetül a minimálpárok ((21)—(28)) értelmezése következett: ezeknél jelent meg először az ironikus használat lehetősége (, Lehet negatív is nekem") a (21)-es (Hogy te milyen okos vagy!) és a hozzá hasonló, a felszínen dicsérő jelentésű mellékmondatok esetében. Az is elhangzott, hogy többféle (pozitív) érzelmet is visszaadhat, ez az intonációtól, helyzettől függ: kifejezhet elismerést, de csodálkozást is. E mondat kapcsán is megjelent az a vélekedés, hogy a beszédben gyakoribb a hogy-os megoldás, mint az a nélküli (Milyen okos vagy!). Egyvalaki az idézést is megemlítette e hogy-os formak kapcsán, ami azért érdekes, mert valóban kialakult az idéző mondatokban egy olyan használata is a hogy-nak, hogy a kötőszó az idézést magát (is) jelöli, értelemszerűen csak dialógusokban. Mivel + 106 +
