A puritán, a karteziánus és a coccejánus Bethlen Miklós e 249 lica), valamint egy magyar nyelvű (Summája az Pósaházi uram Syllabusára való Replicának) műben, melyek azonban kéziratban maradtak." Dézsi Márton coccejanista elkötelezettsége közismert volt, hisz 1666-1669 között Leidenben Coccejusnál hallgatott teológiát. Nem volt igazán termékeny író,? de kiváló teológus és tanár hírében állt. A sárospataki származású Pataki István a franekeri és gröningeni tartózkodása után 1667-ben, Dézsihez hasonlóan, Leidenbe ment Coccejust hallgatni. Peregrinációja során többször is disputált. Hazatérte után patrónusa, Bánffy Dénes udvari papja, majd a kolozsvári református kollégium tanára lett. Bánffy mellett a végsőkig kitartott, a perbe fogott erdélyi főúr mentségét 1674-ben jórészt Pataki fogalmazta. Később II. Apafi Mihály nevelője lett. Teleki Mihálynak ajánlva fordította le és jelentette meg 1681-ben egy ismeretlen szerző művét Ez világnak dolgainak igazgatásinak mestersége címmel." Posahazi Syllabusanak XLII. assertidjaban Dézsi mára elveszett - vagy lappangó - művének (Apologia) azon tételét cáfolta, hogy a tudás fája nem volt szentség. Pósaházi érveket nemigen hozott cáfolata alátámasztására, csupán a tekintélyekre (Kálvin, Petrus Ravanellus, Alsted, Coccejus, Johannes Cloppenburg) hivatkozott. Az újítók érvét - miszerint, ha a tudás fája szentség lett volna, akkor Isten nem tiltotta volna azt el az embertől, mert a szentségek azért vannak, hogy az ember éljen velük - nevetségesnek tartotta, mondván, hogy nem minden szentségnek az az értelme, hogy az ember közvetlenül használja (érintse) azokat. Dézsi és Pataki válasza minderre a következő volt: „A jönak és gonosznak tudásának fáját is nem mondja az az Újító [Dézsi] sacramentumnak a XLII-dik punctumban, mert a sacramentummal senki nem tiltatik élni, csak jó lelkiismérettel mondhassa közit a jóhoz, melynek záloga. Ettől, penig, az Isten megtiltotta az ép embert, mely ratiót csak kerül, [de] nem megerötlenit a Censor [Pösahazi] ökegyelme, Calvinussal is # A kézirat jelenleg: MTAK Egyházi és bölcsészeti kéziratok ms. 16. A Summája modern kiadását Id. Nagy Levente: Bethlen Miklós és az erdélyi coccejanizmus a 17. század második felében. In: A felvilágosodás előzményei, i. m. (10. j.) 192-206. 9 . Életében mindössze saját disputációja (Disputatio philosophica de visu. Leiden, 1661), valamint két üdvözlő verse jelent meg: RMKT XVII. 11. 386-387, 827. Feltehetően ő írta a Hét napi útirás (Kolozsvär, 1677) imädsägoskönyvet is. Zovdnyi Jené: Dézsi Marton. Protestans Szemle 11 (1898) 80-81.; Bozzay Réka: The Influence of Dutch Universities on the Education at Seventeenth Century Hungarian Intellectuals. In: A Divided Hungary in Europe: Exchanges, Networks and Representations 1541-1699. 1. Ed. Almasi Gabor. Newcastle upon Tyne, Cambridge, 2014. 90-91. 3° Pataki Istvan legalaposabban dokumentilt életrajzat, és kényvtardnak részletese ismertetését Id. Ősz Sándor Előd: Ismeretlen lelkészi könyvtár a 17. század végéről. Református Szemle 104 (2011) 6. 659-684. Ld. még: Gáti Magdolna: , Sokann hazudnakis, és a mibe vétke nintsis, ráfogják..." — Teleki Mihály kommunikációs eljárásai az 1680-as évek Erdélyében. PhD-disszertáció, kézirat. Debrecen, Debreceni Tudományegyetem, 2013. 73-81.