Page 223 [223]
15. fejezet
SZIVBEN REJLO PUSZTINYA
SS
Nos, elérkeztünk ennek a pusztinyáról szóló könyvnek
a végéhez. A magam részéről úgy érzem, most el kellene
vonulnom pusztinyai elmélkedésre a Madonna Házába.
Az is vonz, hogy elvonuljak, és egyszer-egyszer elmenjek
nagyvárosokba, hogy béreljek egy szobát egy szegényne¬
gyedben és ott maradjak egy hétig vagy tíz napig, böjtölve és
imádkozva azért a városért. Majd újra visszatérnék a hegyre,
csakis azért, hogy újabb kalandokra vállalkozzam.
Úgy tűnik, hogy ez különös életem utolsó felvonása, ahol
számos hivatásom egyben van: egyedülálló, anya, kétszer há¬
zasodott, özvegy, férjjel közösen tisztaságban élt élet. Ahogy
nézem, szerintem a pusztinya az utolsó. A többit Istenre
bízom és azokra, akikre majd az általa alapított Madon¬
na Háza, az ő Édesanyja házának felelőssége hárulni fog.
Ámen.
Talán egy kicsit korai áment mondani. Mert amint itt
ülök, és próbálom újra átgondolni, amit a pusztinyáról ír¬
tam - Isten különös útjairól, amivel elhozta ezt a Madonna
Házába — őszintén azon tűnődöm, hogy csak úgy mondha¬
tok-e már áment.
A célom az volt, hogy elmagyarázzam a pusztinyalakó
hivatását, ahogy az Oroszországban, a saját életemben és
a Madonna Háza életében működik. Én magam mindig is
vonzódtam Isten csöndjéhez és magányához. Még akkor is,
amikor nyilvánvalóvá vált: nem az a hivatásom, hogy fizi¬
222