Oldal 220 [220]
SAJÁT PUSZTINYALAKÓ HIVATÁSOM
olyan távol kerültem a pusztinyától, mint ég a földtől! De
láss csodát, ma felfedeztem, hogy mindig is benne éltem.
Az Úr a maga alkalmas idejében így tanított engem a
saját pusztinyalakó hivatásomról. Isten ezt készítgette a lel¬
kemben számotokra. De mi köze ennek az egésznek hozzá¬
tok, a Madonna Háza közösség tagjaihoz? Ti nem mentetek
keresztül forradalmon. Nem úgy fest, hogy vonzana bennete¬
ket a magányos élet. Bizonyosan nem tűntök olyannak, akik¬
nek a hangját sem hallani, vagy akik elmerültek a csöndben.
Ezek közül egyik sem volt a tiétek, és most sem az. Mégis
tekintsünk vissza egy kicsit, és nézzünk rá, mi játszódott le
külön-külön bennetek. Igen, tekintsünk vissza, és nézzünk
rá, mi zajlott le mindannyiótokban.
Legelsőnek vessünk egy pillantást a magány fogalmára.
Sokan közületek a szívetekben magányosak voltatok. Áhítoz¬
tatok valamire, ami nagyobb nálatok. Nem tudtátok, hogy a
magányra. Különböztetek a körülöttetek élőktől, a Keresztény
Munkásifjú Mozgalomhoz, a CYO-hoz, az Actio Catholica
mindenfele formäciöjähoz tartoztatok, vagy az üjdonsült hip¬
pikhez vagy a »jézusi emberekhez«. Még akkor is, ha ezek kö¬
zül egyik csoporthoz sem kapcsolódtatok, valamifajta különös
magány lakozott bennetek. Nem értettétek. Nem tudtátok
pontosan, miről szól, és nyugtalanok voltatok. Így hát mind¬
annyian felkerekedtetek, kutatva, hogy mi hiányzik. Tudva
vagy tudatlanul elkezdtétek zarándoklatotokat az Úr felé.
Igen, ezt tettétek. Elkezdtétek zarándoklatotokat az Úr felé.
Hát ott voltatok, érezve a magányt, az Úr felé zarándokol¬
va. De hová menjetek? És hogyan? Csöndben haladtatok, az
enyémhez képest másfajta csöndben. Kívülről a saját földe¬
teken tartózkodtatok. Minden bizonnyal tudtatok beszélni
219