Oldal 209 [209]
OCR
PUSZTINYA Most van itt a kimondás pillanata. De a kórházi szoba pusztinyájában minden szó fölösleges. Egyedül az Atya lépései nem, 5 a Lélek Világossága, Mely miként a tavaszi, gyöngéd szellő, Eljővén Vigasztal, Enyhít, Megtisztít Mindent, ami nem az, Hogy a merő kín Csupasz szobájába Öröm költözzék. 5 a beteg fölkel, És Krisztussal táncra perdül. 208
