Oldal 209 [209]
PUSZTINYA
Most van itt a kimondás pillanata.
De a kórházi szoba pusztinyájában minden szó fölösleges.
Egyedül az Atya lépései nem,
5 a Lélek
Világossága,
Mely miként a tavaszi, gyöngéd szellő,
Eljővén
Vigasztal,
Enyhít,
Megtisztít
Mindent, ami nem az,
Hogy a merő kín
Csupasz szobájába
Öröm költözzék.
5 a beteg fölkel,
És Krisztussal táncra perdül.
208