Oldal 206 [206]
OCR
MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT eggyé válik veletek. Érzitek, hogy mintegy egyesültök vele, és újra felkiáltotok a gyötrő kíntól, hogy úgy mondjam, hangot adva az ő saját gyötrő kínjának, de felfedezve, hogy mivel ezt tettétek, ő megszűnt egyedül lenni — s ugyanúgy ti is. Olyan, mintha az ő rákja a ti testetek részévé válna. Helyette ti vagytok most már azok, akik a kórházi szoba tompa világosságának éjszakájában a halállal szembesültök, mert a rák lehet végzetes, és a halál állandóan előttetek áll. Mindaz a tragédia, ami három ajtóval odébb történik, egyszerre a tiétek lesz kórházi pusztinyátokban, és tisztán olvastok Isten szívében és mások fájdalmában. Mivel, mint minden más, a világ összes fájdalma tükröződik Istenben. Viszont elég különös módon, miközben ébren fekszetek kórházi pusztinyátokban az éjszakában, és elkezditek megérteni a halált, amint másokban közel mentek hozzá, látjátok azt is, hogy a fizikai rák semmi ahhoz a szörnyűséges rákhoz képest, amely oly sokunk szívében növekszik szerte a világon. Velem ez történt, és értelmem szemei előtt láttam azt a szörnyűséges rákot, amely túlburjánzik a politikában, a gazdaságban és egész tragikus földi életünkben, s úgy fest, hogy mindig háborúkkal, mészárlással és erőszakkal végződik. Igen, ez a rák elevenen és tisztán megmutatkozott kórházi pusztinyámban. De mindenekelőtt ebben a kórházi szobában, amelyet belülről pusztinyává alakítottam, a halállal szembesültem, mert elég nyilvánvaló, hogy a kórházakban a halállal szembesültök. Ez elkerülhetetlenül így van. Talán a saját halálotokkal. Talán valaki máséval. Egyre megy. Miért változott a kórházi szobám hirtelen pusztinyává? Nyilvánvaló volt. Hogy szembenézzek a fájdalommal és 205
