Seite 206 [206]
MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT
eggyé válik veletek. Érzitek, hogy mintegy egyesültök vele,
és újra felkiáltotok a gyötrő kíntól, hogy úgy mondjam, han¬
got adva az ő saját gyötrő kínjának, de felfedezve, hogy mivel
ezt tettétek, ő megszűnt egyedül lenni — s ugyanúgy ti is.
Olyan, mintha az ő rákja a ti testetek részévé válna. He¬
lyette ti vagytok most már azok, akik a kórházi szoba tompa
világosságának éjszakájában a halállal szembesültök, mert
a rák lehet végzetes, és a halál állandóan előttetek áll. Mind¬
az a tragédia, ami három ajtóval odébb történik, egyszerre
a tiétek lesz kórházi pusztinyátokban, és tisztán olvastok
Isten szívében és mások fájdalmában. Mivel, mint minden
más, a világ összes fájdalma tükröződik Istenben.
Viszont elég különös módon, miközben ébren feksze¬
tek kórházi pusztinyátokban az éjszakában, és elkezditek
megérteni a halált, amint másokban közel mentek hozzá,
látjátok azt is, hogy a fizikai rák semmi ahhoz a szörnyű¬
séges rákhoz képest, amely oly sokunk szívében növekszik
szerte a világon.
Velem ez történt, és értelmem szemei előtt láttam azt
a szörnyűséges rákot, amely túlburjánzik a politikában,
a gazdaságban és egész tragikus földi életünkben, s úgy
fest, hogy mindig háborúkkal, mészárlással és erőszakkal
végződik. Igen, ez a rák elevenen és tisztán megmutatkozott
kórházi pusztinyámban.
De mindenekelőtt ebben a kórházi szobában, amelyet
belülről pusztinyává alakítottam, a halállal szembesültem,
mert elég nyilvánvaló, hogy a kórházakban a halállal szem¬
besültök. Ez elkerülhetetlenül így van. Talán a saját halálo¬
tokkal. Talán valaki máséval. Egyre megy.
Miért változott a kórházi szobám hirtelen pusztinyává?
Nyilvánvaló volt. Hogy szembenézzek a fájdalommal és
205