Oldal 203 [203]
PUSZTINYA
zéséhez. A kórházban vagy van, vagy nincs Biblia. Általában
kérésre elérhető, de talán a kórházi szobában lévő személy
számos okból kifolyólag nem tud olvasni. Viszont az olvasás
maga, értve ezalatt a szemmel történő olvasást, nem fontos
a pusztinyában. Mivel egy kórházszobában, a fájdalom és
a halál pusztinyájában Krisztus maga lesz a Szó, a Könyv és
semmi, de semmi másra nincs szükség.
Az ember be van zárva egyetlen szobába. Noha más
és más ápolók és orvosok érkeznek ebbe a pusztinyába,
ők tényleg csak olyanok, mint az árnyak, ki-be suhannak.
Egyetlen személy marad ott — Krisztus. A többiek, ismét¬
lem, falra vetülő árnyak. Egy ápolónő lázmérővel, egy másik
némi gyógyszerrel, orvosok vizsgálatokat végeznek és be¬
szélnek, egyszer-egyszer betesznek egy kerekesszékbe, és
eltolnak a röntgenrészlegre vagy valahová máshová. Mindez
nem zavarja meg annak megértését, azt a mély érzést és
észlelést, hogy az illető most valóban Istennel találkozik
szemtől szemben, és igazi pusztinyában van, nemcsak fizikai
pusztinyában, hanem a saját életének pusztaságában.
Ez annak a felismerésnek a pillanata, hogy az embernek
elengedhetetlenül belsővé kell tennie az evangéliumot, bele¬
és rátéve egész életét. Ezek azok a momentumok, amikor
a személy magának Jézus Krisztusnak a szavait olvasva a
saját életét is olvassa.
Akadnak alkalmak ebben a különös pusztinyában, ami¬
kor a fizikai fájdalom, az összes fizikai fájdalom, nemcsak
a sajátotok, hanem azoké, akik a közvetlen közeletekben tar¬
tózkodnak, hirtelen látszólag a tiétek lesz... az enyém lesz.
Ebben a környezetben életem olvasata Isten szíve közelében
élővé és tisztává válik.
202