Seite 202 [202]
OCR
MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT landóan gondoskodni fog arról, hogy meglegyen mindaz, amire szükségünk van. Azaz, amikor jókedvűen, örömmel adunk magunkböl, hitünkböl, szeretetünkböl, valöjäban akkor kelünk igazán életre. Annyira telítődünk, hogy olyanok leszünk, mint egy magtár. Mások odajöhetnek, és vehetnek a gabonából. Különösen nekünk, a Madonna Házában, akik annyira ki vagyunk téve a számos érkező embernek, kell szétosztanunk a kincsestárból azt, amit Isten ránk bízott. "Tovább kell adnunk nekik az ő belénk vetett bizalmát, irántunk való szeretetét és a remény ajándékát, ami a miénk. Viszont a , bizalom" hatalmas szó. Ha az emberek elkezdenek bízni egymásban, akkor felhagynak azzal, hogy mentális kegyetlenkedéssel vagy bármifajta embertelenséggel gyilkolják egymást. A , bizalom" szó így állt előttem mosolyogva, azt kérve, hogy osszam meg, mert én nyilvánvalóan soha nem tudnám elosztogatni. Amikor elosztogatjátok, Isten újra megtölti. A bizalom, miként a szeretet, csak úgy tartható meg, ha elosztogatják. Úgyhogy mindannyian evezzünk a mélyre önmagunkban, és fürkésszük, valóban bízunk-e egymásban, és ha nem, miért nem. Beszélgessünk erről, mivel a tevékeny szeretet otthon kezdődik, és a bizalom alamizsnaosztása önmagunkkal indul. Pusztinya a kórházban Isten mindig új ajtókat tár fel. Soha nem tűnt föl, hogy egy kórházi szoba is lehet pusztinya. Pedig így van, még fizikailag is. Az ágy, az asztal, a szék — ez képezi a kórházi szobák egyszerű bútorzatát, nagyon hasonlóan a pusztinya berende20I
