Seite 202 [202]
MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT
landóan gondoskodni fog arról, hogy meglegyen mindaz,
amire szükségünk van. Azaz, amikor jókedvűen, örömmel
adunk magunkböl, hitünkböl, szeretetünkböl, valöjäban ak¬
kor kelünk igazán életre. Annyira telítődünk, hogy olyanok
leszünk, mint egy magtár. Mások odajöhetnek, és vehetnek
a gabonából. Különösen nekünk, a Madonna Házában, akik
annyira ki vagyunk téve a számos érkező embernek, kell
szétosztanunk a kincsestárból azt, amit Isten ránk bízott.
"Tovább kell adnunk nekik az ő belénk vetett bizalmát, irán¬
tunk való szeretetét és a remény ajándékát, ami a miénk.
Viszont a , bizalom" hatalmas szó. Ha az emberek el¬
kezdenek bízni egymásban, akkor felhagynak azzal, hogy
mentális kegyetlenkedéssel vagy bármifajta embertelenség¬
gel gyilkolják egymást. A , bizalom" szó így állt előttem mo¬
solyogva, azt kérve, hogy osszam meg, mert én nyilvánvaló¬
an soha nem tudnám elosztogatni. Amikor elosztogatjátok,
Isten újra megtölti. A bizalom, miként a szeretet, csak úgy
tartható meg, ha elosztogatják.
Úgyhogy mindannyian evezzünk a mélyre önmagunk¬
ban, és fürkésszük, valóban bízunk-e egymásban, és ha nem,
miért nem. Beszélgessünk erről, mivel a tevékeny szeretet
otthon kezdődik, és a bizalom alamizsnaosztása önmagunk¬
kal indul.
Pusztinya a kórházban
Isten mindig új ajtókat tár fel. Soha nem tűnt föl, hogy egy
kórházi szoba is lehet pusztinya. Pedig így van, még fizika¬
ilag is. Az ágy, az asztal, a szék — ez képezi a kórházi szobák
egyszerű bútorzatát, nagyon hasonlóan a pusztinya berende¬
20I