Oldal 201 [201]
OCR
PUSZTINYA ráeszméltünk arra, hogy megrövidítettek minket, ennek ellenére mégis ismét bízzunk — mindez nem könnyű. De ezt kell tennünk! Bízzatok újra és újra és újra, ahogyan Isten bízik bennünk. Pusztán maga a bizalom aktusa képes egy másik embert egy kicsit bizalomra méltóbbá tenni, mint korábban volt. Ahogyan a bizalom folytatódik — az örömteli, mosolygós, egyszerű, hétköznapi bizalom — az, akinek adják, elkezd fölegyenesedni és magára nézni, és felfedez magában valamit, amiről korábban soha nem gondolta, hogy megleli: hogy hibái ellenére méltó a bizalomra! Amiatt ébred rá erre, mert valaki bízik benne! Igen, a szavam a bizalom. A bizalom maga a nap, amelynek velünk együtt minden reggel fel kell kelnie, és minden este álomra kell hajtania a fejét. A bizalom meg fogja nyitni a szívünket, ahogy a valódi nap felnyitja a kerti virágokat. Mindannyian virágok vagyunk Isten kertjében. Sajnos sokan közülünk ragaszkodnak ahhoz, hogy bimbók legyenek. Bimbók vagyunk, akik nem akarnak felpattanni és kinyílni, mert félünk attól, hogy mi történik a virággal, amikor kipattan és kinyílik. Félünk, hogy jönnek majd méhek vagy más rovarok, és elveszik a nektárunkat. Úgy látszik, hogy szeretnénk az egészet megtartani magunknak. Ha így teszünk, bele fogunk halni. Viszont képtelenek vagyunk kinyílni, hacsak nem bízunk valakiben. Hadd fogalmazzam át némiképp Szent Pálnak egyik sorát: , Mindenki elhatározásának megfelelően adjon. Bizalmat? Szeretetet? Reményt? Mindezek hitre vezetnek." Ha bízunk valakiben, azzal nyitunk igazán utat a szeretetnek, reménynek és hitnek. Mivel Isten a jókedvű adakozót szereti, és határtalan az áldás, amit ő adni képes. Ál200
