Oldal 201 [201]
PUSZTINYA
ráeszméltünk arra, hogy megrövidítettek minket, ennek
ellenére mégis ismét bízzunk — mindez nem könnyű. De
ezt kell tennünk!
Bízzatok újra és újra és újra, ahogyan Isten bízik ben¬
nünk. Pusztán maga a bizalom aktusa képes egy másik em¬
bert egy kicsit bizalomra méltóbbá tenni, mint korábban
volt. Ahogyan a bizalom folytatódik — az örömteli, mo¬
solygós, egyszerű, hétköznapi bizalom — az, akinek adják,
elkezd fölegyenesedni és magára nézni, és felfedez magában
valamit, amiről korábban soha nem gondolta, hogy megleli:
hogy hibái ellenére méltó a bizalomra! Amiatt ébred rá erre,
mert valaki bízik benne!
Igen, a szavam a bizalom. A bizalom maga a nap, amely¬
nek velünk együtt minden reggel fel kell kelnie, és minden
este álomra kell hajtania a fejét. A bizalom meg fogja nyitni
a szívünket, ahogy a valódi nap felnyitja a kerti virágokat.
Mindannyian virágok vagyunk Isten kertjében. Sajnos so¬
kan közülünk ragaszkodnak ahhoz, hogy bimbók legyenek.
Bimbók vagyunk, akik nem akarnak felpattanni és kinyílni,
mert félünk attól, hogy mi történik a virággal, amikor ki¬
pattan és kinyílik. Félünk, hogy jönnek majd méhek vagy
más rovarok, és elveszik a nektárunkat. Úgy látszik, hogy
szeretnénk az egészet megtartani magunknak. Ha így te¬
szünk, bele fogunk halni. Viszont képtelenek vagyunk ki¬
nyílni, hacsak nem bízunk valakiben. Hadd fogalmazzam át
némiképp Szent Pálnak egyik sorát: , Mindenki elhatározá¬
sának megfelelően adjon. Bizalmat? Szeretetet? Reményt?
Mindezek hitre vezetnek."
Ha bízunk valakiben, azzal nyitunk igazán utat a sze¬
retetnek, reménynek és hitnek. Mivel Isten a jókedvű ada¬
kozót szereti, és határtalan az áldás, amit ő adni képes. Ál¬
200